Fordul a kocka
Alig múlt el három hét amikor Véméndtől Mórágyig megtettük a Sárga túra 5.-ik szakaszát , újra úton van a csapat, hogy immár a hatodik szakaszt is a háta mögött hagyja. Ahogy a szlogen is mondja “és úgy is lett”. Tekertünk egyet a dolgokon és a Cikó-Mórágy útvonalat fordítva teljesítettük, mert a közlekedés így volt megoldható.
Gyenge kezdet
Most is, mint mindig a szombati túráknál, a hajnali hazaérkezés miatt, hogy is mondjam… kissé lelakott állapotban indultam el reggel a buszpályaudvarra. A kis csapat egy része lassan szállingózott, az indulásra azonban összeverődött a társaság pécsi része és elindultunk. Ez az út legnehezebb része, amikor tétlenül bambulok ki a gyártelep tisztaságú ablakon, az illúziót is elvesztve, hogy valós színeiben látom a tájat. De sebaj, majd a természet kárpótol.
Minden jóra fordul
Az időjárás előjelzés nem kecsegtetett különösebb jóval, de az idő kegyes volt, s szépen melegedett, s mire Cikóba érkeztünk már kellemes melegben startoltunk el. A harminc feletti létszám is mutatja, a lelkes túrázó csapat jött össze. A gyülekező helyen, mint ahogy szokott, Biki Endre Gábor a Túraszakosztály vezetője és Dr. Héjjas Péter a hatodik szakasz túravezetője tartott megbeszélést.
Az alapozás után
A következő pont az elmaradhatatlan kóstoló volt, mely most gyümölcsökből állt. Majd útnak eredt a kis csapat, s a faluból kivezető út már emelkedésével jelezte, meg lesznek mozgatva az izmok. A falu határában ledőlt kőkereszt már jócskán benőve gazzal, meglehetősen szomorú látványt nyújtott. De a kedvét nem szegte a társaságnak, jó hangulatban kezdte a táv első felét. A Hosszú hegyet elhagyva a Nagy Rétek meglepetéssel vártak minket.
Elakadt lélegzet
Az őszi kikerics nagy telepekben százával sorakoztak a réten, s gyönyörködtünk mint gyerekek az édességboltban. A csapat fotós része rögtön rávetődött a nem mindennapi látványra, s oly nehéz volt ott hagyni őket. De tovább kell menni, mert vár a Zsibriki halastó, melyet megkerülve segített néhány infarktust beszerezni a madárriasztó dörrenéseitől. Itt egy újabb emelkedő leküzdése a feladat, mely jutalma a dombon lévő tisztáson megtartott pihenő volt.
Félidő
A pihenő alatt mindenki az elfogyasztott kalóriát és folyadék mennyiséget pótolta, miközben az alattunk elterülő táj szépségét élveztük. A Geresdi-dombság most is lenyűgözte a túrázókat, szinte betelni is nehéz vele. A halastó gazdag madárvilágával, és a dombok a zöld különböző árnyalataival gyönyörködtetnek szemet és szívet. Nehéz folytatni az utat, de vár a többi állomás. Laza ereszkedéssel érünk be Bátaapátiba, ahol a faluszéli “biztonsági szolgálat” tagjai fogadnak gyorsan elhaló ugatással, majd farok csóválva örülnek a hívatlan látogatóknak.
Gyorsulunk
Átszelve a falút egy fennsíkon folytatjuk utunk, s hamarosan elérjük Mórágy ismerős utcáját. Megzavartunk egy macskát, aki szétszórva a szalámikat, csak annak csomagolásával próbált menekülni. Szalámi híján csak a szalámis papírt nyalogatta, s nem értve a helyzetet, hiszen nem oly rég még egy fenséges vacsora reménye töltötte el.
Regenerálódás
Még volt idő a buszindulásig, s bár három hete itt a téren még 32 fokot mutatott a hőmérő, most viszont a 24 volt a maximum, megérdemelt gyümölcsös sörféleséggel oltottuk szomjunk egy helyi műintézményben. Valaki dicsérte a kávéjukat is, de szerintem felejthető volt. Miről is beszélek….? Szóval, már el is felejtettem.
Finis
Köszönjük Dr. Héjjas Péternek a túravezetést és Biki Endre Gábornak a kóstolót. A túra átlagos, 15km, néhol nagyobb szintlépéssel, közepesen nehéznek nevezhető.
Boldog arcok és mosolygós tekintetek, ez is egy jól sikerült nap volt, régi ismerősökkel és új barátságokkal….
Fotó: hicza
Fotóalbum
