2019 km fotózva, túrázva, bringázva…
Egy látnivalókkal teli út után, napsütéssel övezve megérkeztünk szálláshelyünkre Visegrádra. Langyos őszi napsugár melengetett, s bár sok toporgás volt ebben a napban, még sem éreztük magunkat fáradtnak, így egyértelmű volt, hogy sétára indulunk a hangulatos városban, a festői Dunakanyarban.
Az előző részt úgy fejeztem be, hogy a Csónakázó tavat jól körbesétálva, természetesen megéhezve visszaindultunk a városba. Azzal a határozott szándékkal róttuk az utat, hogy megfelelő helyet találjunk egy tartalmas ebédhez.
Ez most nem egy hagyományos útleírás lesz, abból van, nem kevés. A száraz adatokon túl, mi a kisváros hangulatát élvezve sétálgattunk a Duna parti evezős versenytől a volt orosz laktanyán át a körte fagyiig. Micsoda igazságtalanság, hogy Tolna megyének nem Tolna a székhelye. Pedig még a legkisebb székhely címre is pályázhatna.
A Mátrában járva, mindenképp érdemes megnézni ezt a kis gyöngyszemet. Bár a kastélyba nem tudtunk bemenni, de így is nagyon sok látnivaló volt. Már túl volt a hőmérséklet a “kellemesen meleg” jelzőn, így az utcák elég kihaltnak tűntek. Rajtunk kívül nem sok őrült szaladgált kint.
Benczúr Gyula kúriája 2017-ben bekerült az állami kastély programba, így rövidesen megkezdődik, a kúria, műterem, valamint a park helyreállítása. Olvastam, de mint már oly sok mindennel, ezzel sem történt semmi. Már lehet, hogy nincs is a listán. Esetleg majd, ha kinézi magának valaki…
Ha már elég volt a pancsolásból, a napon pörkölődésből, akkor irány egy kisvárosi séta, lángossal, fagyival és egy teraszon kávézással. Hogy hol? Tulajdonképp mindegy is lenne, hiszen rengeteg ilyen hely van kis hazánkban, de most Szentendrére invitállak titeket…
Ha pár éve megkérdeztem volna bárkit, hogy mi jut eszébe Párizsról, az szinte biztos, hogy mindenkinek a szerelem, a romantika, a lágyan susogó Szajna, meg a rengeteg csodálatos épület lenne. A színes ember forgatag, a belváros monumentális műemlék épületei, vagy a zegzugos kis utcácskák meg a hangulatos parkok elfedik a mindennapok szürkeségét, s a nagyváros minden rezdülését másképp éli meg az ember.
