Pedig jó gondolat volt
Az úgy esett, hogy reggel még a köd szitált, így remek alkalomnak tűnt, a Szekszárdi-dombság Sötét-völgyi részének meglátogatása. Amúgy is rég voltunk már a természetben túrázni, hát itt az alkalom…nosza rajta
2019 km fotózva, túrázva, bringázva…
Az úgy esett, hogy reggel még a köd szitált, így remek alkalomnak tűnt, a Szekszárdi-dombság Sötét-völgyi részének meglátogatása. Amúgy is rég voltunk már a természetben túrázni, hát itt az alkalom…nosza rajta
A mai helyzetben nehéz kitalálni mi lenne a helyes magatartás, mi az amit megengedhetünk magunknak és mi az amit nem. Persze, hozzáállás kérdése, hogy miként fogadjuk vagy utasítjuk el a vészhelyzeti előírásokat.
Volt egyszer egy Sárga túra, ami tavasztól őszig megmozgatta a kis túracsapatot, amely váltózó létszámmal (25-83fő) teljesítette a 9+1 túraszakaszt. Volt itt minden, eső, szél, sár, köd és ragyogó napsütés is. Meg sok-sok szép emlék, beszélgetések, és ébredő barátságok.
És akkor újra útra keltünk, s bár már lejártuk az idei Sárga túra útvonalát, most a túra bónusz szakaszára indultunk. Mert ami jár, az jár. A bónusz útvonal a szekszárdi pályaudvarról a szálkai Mausz kápolnáig tartott a Szekszárdi-Dombság ősz végi világában.
Kakasd. És megint Kakasd. Ez a hely, amire nagyon sokunknak az a reakciója, hogy – Ha legközelebb erre járok, biztos megállok megnézni ezt az impozáns építményt. – Persze ez továbbra is így marad, s az ígéret, ígéret marad, mert mindig rohanunk, s még a közvetlen közelünkbe lévő látnivalókról is csak az ismerőseink mesélnek. Kakasd. Itt az alkalom, hogy, bepótoljuk az eddig hasztalan tett fogadalmakat, s jól megnézzük magunknak a Kakasdi faluházat. Is…
Mintha csak az Illés zenekart hallgatnám, a kora őszi nap sokat sejtetően, még némi felhőbe burkolózva csábított túrára. Nem tagadhattam meg tőle, sem magamtól, hogy a sárguló levelek között útra keljek a Sárga túra 7-ik szakaszán.