2019 km fotózva, túrázva, bringázva…
Egy karantén idején, ha a túrázás egyébként megengedett, mi sem egyszerűbb feladat, mint útnak indulni kedvenc helyeink egyikére. Távol a várostól, távol az emberektől és a most már ránk testált vírustól. Vagy mégsem ilyen egyszerű a szabadulás a nyomasztó bezártságból? Persze hogy nem.
Aki ismeri a Kelet-Mecsek napsütötte lankáját és a állandóan csorgó patakját a Püspökszentlászló – Óbánya – Kisújbánya háromszögben, az jól tudja, ezt a kört minden évben többször is meg kell tenni. A test edzésén kívül a legfontosabb érv ami ez mellett szól, hogy a természet folyamatosan változtatja a túrázónak mutatott arcát.
Kora délelőtt indultam a kis sétámra a Budai városrészből a Havi hegyi templomhoz és a már felkent Európa Fája címet viselő mandulához. Pécsieknek már szinte kötelező fotótéma a mandulafa.
Pécs egyik látványossága, az Állatkert, sok túra kiindulópontja. Így esett az én választásom is erre az ikonikus helyre, mint a túrám képzeletbeli startvonalára.
Könnyű testi sétának indult, majd jól belendült ez az út. Csak egy kis séta Orfűre meg vissza, de nem lehetett megállni, hiszen a tavaszi napsütés sem engedte, meg azután, ha már itt vagyok, miért ne. Meg úgy is van elég élelem, ital és memória a gépbe, és a kíváncsiság is hajtott. Mi lehet a Mecsekben az a “Szuadó”?
Már jó ideje járjuk a Mecsek útjait, ez a rész eddig kimaradt a bejárásból. Most is csak egy hajszálon múlott, hogy ne erre forduljunk, de egy hirtelen ötlettől vezérelve rárajzoltuk a térképünkre a Rotary körsétányt.
Amikor időhiányban szenvedünk, kézenfekvő lenne, hogy a városban plazaturizmussal üssük el az időt, de mi mégsem ehhez a módszerhez folyamodtunk, hanem rövid erdei sétát tettünk, s így a túrakutyánkat is magunkkal vihettük.
