2019 km fotózva, túrázva, bringázva…
Egy karantén idején, ha a túrázás egyébként megengedett, mi sem egyszerűbb feladat, mint útnak indulni kedvenc helyeink egyikére. Távol a várostól, távol az emberektől és a most már ránk testált vírustól. Vagy mégsem ilyen egyszerű a szabadulás a nyomasztó bezártságból? Persze hogy nem.
Aki ismeri a Kelet-Mecsek napsütötte lankáját és a állandóan csorgó patakját a Püspökszentlászló – Óbánya – Kisújbánya háromszögben, az jól tudja, ezt a kört minden évben többször is meg kell tenni. A test edzésén kívül a legfontosabb érv ami ez mellett szól, hogy a természet folyamatosan változtatja a túrázónak mutatott arcát.
Minden kezdet nehéz, tartja a mondás, de néha a folytatás is annak tűnik. A túrázás is olyan mint a lendkerekes autó, ha megáll, egy nagyobb lelkesedéssel újra kell indítani és onnan már lendületből megy tovább.
Májusi eső aranyat ér – szól a mondás, de nekem erről már egy ideje más a véleményem. Főleg azután, hogy a Kelet-Mecsek sárosabbik oldalát is sikerült megismerni testközelből.
Feltekertük a termosztátot, s elzártuk a csapokat majd minden lyukat bedugtunk. Így kellően meleg, szélcsendes és száraz időt kaptunk a túránkhoz. Korán keltünk, mert miután csatlakoztunk a Mecsek Egyesülethez, úgy gondoltuk, ennek örömére egy közös túrára megyünk a csapattal.
