2019 km fotózva, túrázva, bringázva…
Mint ahogy az mindig is történik, most is eljött a búcsú ideje. A szabadság véges, és nehéz szívvel pakolunk össze a szobában, majd lassan elindulunk az utolsó reggelire. Még egy kis útravaló az “útravalók”-nak, az autó felmálházása után kicsekkolunk, s elköszönünk vendéglátóinktól.
Hogy a teremtés során mi volt a harmadik napon, azt nem tudom, de nálunk egy hegyi túra napja volt, ahogy illik, napsütéssel, széllel és térdig érő esővel. De felkészültünk, így nem ért meglepetés, hacsak az nem hogy a bringás esőkabát átázik. De csak esőben, és ez a vigasz.
A nap már melegen sütött mire ideértünk, amire nagy szükség volt, mert a hajókirándulás, lévén hogy ez is tervben volt, esőben nem túl szerencsés. Így egyenesen a hajóállomásra mentünk, s ott parkoltunk le.
A cirbolyafenyő ágyakban valóban nagyokat lehet aludni, s pihenten ébredni, amire szükség is van ha még aznap reggelizni is szeretnénk. Persze csak a kávé után. Nem mintha belehalnék abba ha nem innék, de más lehet….
Karintiában nem csak a vendégekkel bánnak jól, hanem a természettel is, s ez meglátszik az erdeik kezelésénél. Mintha csak az lenne a cél, hogy minél otthonosabban érezze magát az ember és az állat. Így van az, hogy a pusztuló cirbolyafenyő fákat új funkcióval látják el, s nem kivágják, hanem kültéri szobrot készítenek belőle természetes talapzaton. Sehol egy kis beton, minden fából készül, s a fa adottságainak figyelembe vételével.
A szállodába korán volt a vacsora, mondhatni a tyúkokkal mennek aludni, és ennek megfelelően ugyanezen szárnyasokkal kelnek is. Így a reggeli is korán kezdődött, és előtte még legalább két kávét meg kell innom ahhoz , hogy a fickót ne nézzem idegennek a tükörben.
Ezen a nyáron sem lehet kihagyni a szabadságos helyekből Ausztriát, így hát ismét a napfényes Karintiát tettük célkeresztbe. Az eddigiekkel ellentétben most a hegyen szállásoltuk el magunkat egy családi hotelbe, a cirbolya fenyők árnyékában. Hogy miért éppen cirbolya?
Azt hiszem felesleges állandóan összehasonlítgatni egy országon belül a látnivalókat, mert mindegyiknek meg van a maga szépsége, ami a másikban nincs meg. Mi a megoldás? Minél többet meg kell nézni 🙂
A legegyszerűbb kérdés, hogy miért jó az osztrákoknak? Mert Ausztriában élnek. Karintia egyik gyöngyszeme Arnoldstein. Hogy miért? Elmondom….
