Vár és Kastélyvadászat – Királyi palota Visegrád

Királyi történet a lakomától a palotáig

Szerényen indult a sztori, mert mégiscsak vírushelyzet van, s nem maszkabál. Bár a találkozóra mindenki maszkban indult, a buszokban úgy néztünk ki mint egy csoport aki az álarcosbálba siet. De ez szerencsére csak egy rövid ideig tartott, lényegében alig szálltunk be, már szállhattunk is ki a visegrádi királyi palotánál.

Innen indul útjára a gyönyör

Egy nagydarab, korabeli palástba öltözött ember fogadott bennünket a királyi palota bejáratában. Rövid ismerkedés után bevezetett a palota nyitott belső udvarára. Egy rendkívül érdekes előadást hallhattunk a palota történetéről, miközben koktélunkat iszogattuk. Persze nem kóborolhattunk szanaszét, mert a koktél végére be is fejeződött a mesélés, s rövid nézelődést engedtek a híres Herkules kút körül. Már tudtuk, ezt a helyet, napfénynél is meg kell néznünk.

Aperitif

Így történt, hogy túl sokat nem láttunk a palotából, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy kedvet csináljon egy nappali látogatáshoz. Így esett, hogy a folytatást másnap ejtettük meg, mert a bemutató után útra keltünk a Renaissance étterembe, hogy megkoronázzuk ittlétünket egy királyi lakomával. A korhű étterem és a felszolgálás mellett a felszolgált ételek is a múltat idézték, s ízeiben oly gyönyörűséget hordoztak, hogy már a róla ejtett szavak is túlsúlyt eredményeznek. Fejünkön koronával, s vállunkon palásttal, igazi nemesnek néztünk ki. 🙂

Induljon a banzáj

A reggeli ébredéskor már felsejlett a napi program, így a bőséges reggelink után kijelentkeztünk, s elindultunk felfedezni a régmúlt részben helyreállított múltidéző palotáját. A bejáratnál felöltöttük maszkjainkat, mivel a rendelkezés a szabadtérre is vonatkozott, de ennek értelméről most nem folytatunk eszmecserét. Felvettük, és elindult vissza az időben. A bejárat már ismerős volt, s mivel nemigen láttunk további látogatókat, nyugodtam merültünk alá az emlékvilágban.

Konklúzió

Képre vittem mindent, mit a szem már felfogni sem volt képes, s oly mennyiségben jött a múlt ismerete, hogy azt már befogadni sem igen lehetett. Ezt az örökséget meg kell őrizni, mert a múltunk nélkül jövőnk se lesz.

Fotó: hicza

Galéria