Minden rossz után jó jön
Egy napra egy csalódás pont elég, ezért igen nagy várakozással néztem az Ozorai Pipó várának látogatása elé. Az idő is enyhített a terheken, az eső elállt, de a köd maradt. A kapuban őr fogadott hőmérővel, ami azt jelezte, némileg kihűlt állapotban vagyunk. De legalább ezzel bemehettünk, míg egy óra múlva már mindenki mehetett, lehet megadta magát a műszer.
Csak pozitívan (nem Covid 🙂 )
A javuló idő meghozta a látogatókat is, aminek nem örültem túlzottan, nem mintha utálnám az embereket (bár néha érzek ilyet 😀 ), hanem mivel a fotózás ilyenkor kínszenvedés. Na de ne menjünk a dolgok elébe, hiszen a kedves fogadtatás jót ígért. A négyszögletes várépület kívülről nem sokat mutat, inkább kastélynak látszik. Belül is ezt erősítő világ tárul elénk.
Remek ízlésvilág
A belső udvar valamikori pompájáról kaphatunk közelítő képet, a gondos kezek nyomán. A halk zene, s az ízlésesen berendezett tér, meghozza hatását, csendesen merengve sétálgat mindenki. Így könnyen teltek a várakozás percei, amíg a tárlatvezetés el nem indult. A mintegy harminc perc hamar elment, ebben a földszinti kiállítás is részt vett.
A tárlat
Vegyes gondolatok jártak a fejemben, egyrészt a szanaszét visítva mászkáló gyerekek kissé megnehezítik az előadás élvezését, másrészt a fotózást meg szinte lehetetlenné teszik. Viszont a vezetőtől olyan információkhoz is hozzá lehet jutni, amihez egyébként más forrásból nem. Végül is elég jól sikerült, a gyerkőcök is elég jól viselkedtek, csak a kiterített medve és farkas orrát tekergették bőszen.
Minden jó, ha a vége jó
Az idő is megenyhült mire végeztünk a látnivalókkal, jó érzéssel vettük távozóra az irányt. Egy példa arra, hogy mennyit ki lehet hozni egy várlátogatásból, még akkor is ha nem olyan nagy, mint egy védővár.
Fotó: hicza
Galéria
