Vár és Kastélyvadászat – Simontornya

Élményfelújításra indulunk

Jól kifundáltuk, de az élet csak keresztbe tett, s már az indulást is el kellett halasztani egy nappal. Másnap nekem nem volt túl jó hangulatom, egy gyomorrontás nehezítette a lelkesedést. De a vár és kastélyvadászat nem állhat le, az időnket is ki kell használni.

Minden kezdet nehéz, van hogy a folytatás is

Persze a baj nem jár egyedül, mi is vele tartottunk, és az irányt Simontornya felé vettük. Oly rég láttam ezt a várat, hogy emlékeim sem nagyon voltak róla, így elég nagy várakozással néztem a nehézségek elé. Megérkezésünkkor még mindig csepergett az eső és vaskos köd ült a vidékre, olyan ami földre kényszeríti az ember jókedvét.

Élménytelen élmény

Tolongással nem kellett megküzdeni, lévén, egy teremtett lélek sem járt az utcákon, így a vár lépcsőit is csak mi koptattuk. A belépés után csalódás lett úrrá rajtam, s ez végigkísérte rövid és nem túl fajsúlyos látogatásunk. Az emlékek is lassan visszaszivárogtak, s kezdett derengeni, hogy a szocialista éra idejéről úgy mentették át ezt a várat, hogy mindent változatlanul hagytak, és ez nem tett jót a műemléknek.

Kisért a múlt

A múltidézés nem csak a vár sajátossága, hanem az üzemeltetésé is. A nem túl nagy vár kevés látnivalóját gyenge tálalásban, enyhén lepusztult környezetben gyorsan letudtuk, a jegyként fizetett hozzájárulást remélhetőleg ennél jobban használják fel. A hangulatom is borús maradt, amiről nem csak az időjárás tehet, s felejthető élménnyel távoztunk a várból…

Folytatjuk…

Fotó: hicza 

Galéria