Esztergomi nosztalgia túra …. Egy csepp város

A maradék idő

Esztergomi nosztalgia túránk, a megérkező eső miatt gyorsan a végére ért, így számtalan tervbe vett helyet nem tudtunk bejárni. Közel ötven évnyi várakozás után újra látni a várost, mégsem volt akkora trauma, mert a változás ecsete igencsak szerényen festette át.

A lakóház

A fiatalkori életem lakóháza még mindig áll a főutcán, s bár jobban ütött-kopott lett, még hallom az udvarról a gyerekzsivajt, s érzem a szálló por szagát az udvarról. Tolulnak fel az emlékek a padlásról, melyre nem volt szabad felmenni, de épp azért jó játék volt. Mint ahogy a ház mögötti orosz laktanyáról is, mely szintén tiltott gyümölcs volt, mégis oly sok örömet és persze olykor sérülést is szerzett gyerekkoromban.

Emlékek

Minden meg van, csak kicsit megváltozott, a trafik, a könyvesbolt, a mozi és a kenyérgyár helyén már más van, de az épületek ugyanazok, csak már másokban hagynak nyomot. A közeli tér a valamikori tanácsházával, amin csak a pergő festékréteg mutat változást, s az úttörőbolt helyét is átvette már valami trendi dolog. A sarki lakóépület is áll, ahol a barátom lakott s kivel már nem lesz alkalmam találkozni, mert fiatalon itt hagyta az emlékét.

Hív a nagy folyó

Nekünk olyan volt mint másnak az Amazonas, szélesen uralta a teret, s egy-egy hajó után lustán hömpölyögtek a hullámok, miközben lassú zenét csobogva a partra csúsztak. Most nem volt idő ezt újra megnézni, sem a hajóállomást, és persze a sétányon a kőpadot. A padot, amelyről sosem tudtam, hogy Palkovics László alispán építettette, s a maga versével díszítetétte, ami így szól:

 „Gyönyörködni a lenyugvó napban, Felkeresem magányos padom, Távol itt a kisváros zajától, Újra derül fáradt homlokom.”
Ami elérhető

Ha a nagy folyó nem is, a kis-Duna itt van pár lépésnyire, s a parti sétány platánfái ernyőt tartanak fölénk amíg egy kicsit elnézelődünk itt. Nincs sok változás, talán csak a platánok lettek kicsit molettebbek. A víz zöldes árnyalatban csordogált, s a szemerkélő esőben egy kacsapár sürgölődött a part közelében.

Ami belefér

Amit még nagyon szerettem volna megnézni, s kedvesemnek megmutatni, az a Szent Anna templom, vagy ahogy mi akkoriban hívtuk, a kerek templom. Az ajtóig el is jutottunk, meglepően rövid úton odaértünk, az emlékek vezettek. Az ajtó azonban zárva volt. Ki gondolta volna, hogy csak szerdán van szünnap, azaz az égi audiencia szünetel…

Búcsú a visszatérés reményével

Csalódottan indulunk vissza a visegrádi szállásunkra, de mégis benne van, hogy még visszajövünk, s befejezzük, amit elkezdtünk. Még útba ejtjük a temetőt, az évek óta nem látott sírral, majd a régi iskolát, s az ismerős utcákon elhagyjuk a várost…

Fotó: hicza

Előzmények:

Esztergomi nosztalgia túra …. A vár
Esztergomi nosztalgia túra …. Bazilika
Esztergomi nosztalgia túra …. A Keresztény Múzeum

Galéria