Vissza az időben
Esztergom, a Duna parti város, gyermekkorom meghatározó helyszíne lett a kirándulásunk célpontja. Most egy közel fél évszázad után újra járom a nevezetes helyeket, a kis utcákat, a kis Duna partját, s ha az idő engedi jó néhány nosztalgikus helyet is felkeresünk. Jó lenne a régi ismerősökkel is találkozni, de erre még várni kell, ugyanúgy mint a sokadik osztálytalálkozóra.
Leporolt emlékek
Mondhatni szép időre ébredtünk, ám ez fotózáshoz nem az ideális, a kék eget vékony fehér terítő borítja be, eltakarva a kéklő hátteret, erős szórt fényt adva. Ettől függetlenül kellemes idő volt, jó lesz kirándulni. A forgatókönyvünk szerint első állomás a felújított vár, melyről csak annyi emlékem van, hogy néhány romos várfal volt, melyen mászkáltunk régen. Mára ez merőben megváltozott.
Régóta vár
A mai kornak megfelelően a régi falmaradványok kiegészítése más anyaggal történik, így látható a megmaradt falrom és a helyreállított részek elkülönülése. Impozáns téglaépítményben kaptak helyet a kiállított tárgyak, s végigkísérhető a történelem alakulása. A külső térben egy harangmúzeum is van. A várból nagyszerű panoráma nyílik a Dunára, ill. a város egy részére.
Előkerült a múlt
A vár legszebb része mégis a várkápolna, melyben fotókat nem is készíthettünk, egy mindennapos probléma miatt. Így mi is rákényszerültünk, hogy az emlékek felidézéséhez megvegyük a kápolnáról szóló illusztrált kiadványt, melyet akkor is megtennénk, ha lehetett volna fotózni. Így a vár kérését tiszteletben tartva a kápolnáról nem készítettünk képeket. (talán így többen kerekednek fel egy esztergomi túrára, mert nagyon megéri ellátogatni ide)
Rövid látogatás
A Szent István megkoronázása emlékmű mellett eltörpülve, még egy kicsit nézelődtünk a kilátásban. Az óváros épületei és a dunai látképek megnyugtatnak, majd elindulunk lefelé a felújított Macskaúton. Innen már csak egy lépésnyire van a Prímási palotában lévő Keresztény Múzeum.
Fotó: Hicz Attila © blog & documentary photo
Galéria
