Vár és Kastélyvadászat – Zsámbék romtemplom

A lélekdonor

A Vár és Kastélyvadászatunk következő állomása a premontrei kolostor és templom romja volt Zsámbékon. A templomrom egy háromhajós premontrei bazilika és kolostor torzója, mely 1220–1234 között épült, és 1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le.

A tudástár

A Zichy kastély után már kellőképpen ráhangolódva a múltra, megérkeztünk a zsámbéki romtemplomhoz. Szerencsénkre ebédidő lévén kevés látogató volt. A teológiát végzett hölgyet, aki egyszemélyes információs központ és jegyiroda megtestesítője volt, könnyű volt szóra bírni. Tulajdonképpen csak egy kérdést kellett feltenni, s rengeteg fontos információhoz jutottunk.

A mesemondó

Meghallgatva a történeteket és az intelmeket, bevettük magunkat a romok közé. Érdekes érzéseket hozott elő a templom torzója, a kívülről is látható templombelső hívogatóan tárulkozott felénk. A valamikori templom közepében állva, azt hiszem az áhítat volt leginkább érezhető, s mintha mesélni kezdett volna a rom.

A részletek

Az első képek a rom körbejárása után kezdtek készülni, addig a meleg időben is hűvös falak által sugárzott érzések uralták az időt. Hihetetlen érzés volt, a meghitt csendben figyelni az épület nyújtotta vizuális élményre. A rom, már nem túl nagy jelenség, mégis ezerszám adja az érdekes részleteket.

Az “örökség”

Ami érdekes, hogy az eltelt közel háromszáz év alatt nem romlott annyit az állapota, mint egy családi háznak ötven év alatt. Ez az eltelt hosszú idő, azt is jelenti, hogy a figyelmes szemlélő a település régebbi házaiban biztos találna valami kis “templomi örökséget”.

Maradásra bírva

Soha nem lesz helyreállítva, s az állagmegóvó intézkedések furcsa öszvér kinézetet okoznak, de szükségesek, hogy a rom még sokáig mesélhessen az utókornak.

Fotó: hicza

 

Galéria