Vár és Kastélyvadászat – Püspükszentlászlói kastély

Egy újabb szép napra ébredve, gyors elhatározással összedobálva néhány szükséges motyót az útra, felkerekedtünk. Ha már az idő is így akarja, legyen egy kis nosztalgiatúra a püspökszentlászlói Püspöki kastélyhoz.

A remények…

Már régóta szemezgetek a kastéllyal és az azt körülvevő arborétummal, de ezidáig valahogy nem jött össze. A kis nosztalgikus falu szélén leparkolva gyalogosan indultunk felfelé, mondván jól esik a tiszta levegő a tüdőnek. Az jó is volt, csak az a fél kiló por nem, amit a kicsit lustább túrázók kocsija vert fel miközben elhúztak mellettünk. Kocsival gyorsabban lehet túrázni és még elfáradni sem fognak. A por mellett a zaj sem hiányzott, elvégre az erdőbe azért megyünk, hogy a csendet élvezzük.

A valóság

A kastélyhoz érve, szörnyű érzés lett úrrá rajtunk, valahogy túl kevesen voltak a látogatók. Na ne, ne, ne….  De sajnos a kór ide is betette a lábát, s a kastély úgy értelmezte a távolság betartását, hogy már az ajtóban kizárja a tömörülést. Lepattanva a bejáratról, elindultunk az arborétum ösvényén, hogy legalább a növényekben gyönyörködhessünk. Ám meglehetősen vegyes képet kaptunk állhatatosságunkért cserébe.

A kert

Rendezett, ápolt részek és elhanyagolt kuszaság váltakozott a park területén. Ezt már csak tetézte a idelátogató vendégek gyereknevelési ötletei, melyet az érthetőség kedvéért jó hangosan kell előadni. A meghitt zugokat, kis tavat, s benne a teknősöket, a parton a nyíló virágokat csodálva, száz és száz emlék képe tolul fel. Majd hirtelen elvadult gazos rész, hangosan telefonáló, füstöt okádó, csikket eltaposó “vendég” rontja az összképet.

Zárszó

Egy albumra való kép csak összejött, s így már jó emlékkel idézhetjük fel az ittlétünk, s a viszontlátás ígéretével zárjuk a napot 🙂

Fotó: Hicza Fotó

Galéria