Vár és kastélyvadászat – Regéc vára

Egy új nap, mindig új reményt ígér… ahogy a dal is mondja, mi is így vártuk a következő napi várlátogatást. Regéci vár, talán pont ránk vár, hát induljunk neki.

A felújítási munkák itt is folytak, s talán itt nagyobb szükség is volt erre, a vár állapota erősen leromlott. De ne menjünk elébe a dolgoknak, a műútról letérve poros földút következik, majd parkoló híján az út mellett parkoltunk le. Meleg és por, elég rossz kombináció de a felfelé vezető út végül is az erdőben vezetett. Így már kellemesebb volt, bár a csak magukkal törődő “turisták” most sem hazudtolták meg magukat.

Az erdőben felfelé menet rengeteg virágot láttunk, a lombok között besurranó fényben a bokrokon lepkék sokasága lakmározott. Lassan felértünk a várhegyre s a várba egy keskeny bejáraton keresztül lehetett feljutni. A vár ezen része már jó állapotban van, a környékre gyönyörű kilátás nyílik, s ezt videózva, a meghitt csendet csak a hangos gyereksírás törte meg. Ezzel nincs mit tenni, a varázslat tovalibbent.

A vár másik felén serény munka folyt, bár ez most nem látszott a munkásokon, de akár még így is lehetett. A valamikori őrtorony még nincs kész, a munkák végeztével biztosan sokkal többet fog mutatni a letűnt korból ez a vár is. Egyelőre a kilátáson kívül még nem sok látnivaló van, így lassan elindulunk vissza, az árnyas erdei úton.

Lefelé menet rengeteg gombát láttunk az erdőben, de mivel senki nem szedte, így biztos hogy mind csak “egyszer ehető” gomba. Biztos, hogy mérges gombák, mivel láttunk olyat is, amelyik földhöz vágta a kalapját. Lemondtunk  az esetleges utóhatásokról, visszaindultunk a kastélyszállóba, ahol “túlélésre biztos” remek fogások közül válogathattunk.

Fotó és képgaléria: hicza