Császártöltés, csodák, csalódások…

A közelgő születésnapom megfelelő indok volt egy fotós kirándulással egybekötött ünneplésre. A vírushelyzet miatt azonban a tervezett út elmaradása, egy újabb célpont kiválasztását kívánta, s kapóra jött a gyurgyalagok fészkelőideje. Így esett a választás Császártöltésre.

Túra mindenek felett…

Szálláshelyül a Pincelakat szálloda és Borház lett kiszemelve, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Befészkelés után számba vettük a hely látnivalóit. Vörös mocsár, Ősi ösvény, Gyurgyalagok, stb… Mi kigondoltuk a sorrendet, az időjárás meg jól keresztülhúzta. Nem baj, alkalmazkodunk, és sétára indulunk helyben, ahol sok virág és fura épületek láthatóak.

Na mi lesz itt…

A csalódások már itt indultak, a helyi gólya nem volt hajlandó pózolni, csak lehajtott fejjel álldogált. A temetőbe érve az ég kezdett morajlani és néhány fotó után visszavonultunk fröccsözni a Pincelakatba. A szállásunk átlagos, de tiszta, néhány apróság volt csak ami hiányzott. Ilyen volt a kézi-zuhany, az elszívó vagy a működő klíma. A konyhájukat azonban mindenkinek ajánlom, s a személyzet is kedves, barátságos és segítőkész volt.

Az alapok megvannak..

Mivel csak keringett a település körül a vihar, újra elindultunk, hogy megnézzük a városka templomát. Épp az orrunk előtt zárták be a rácsot, de észrevett a gondnok és visszajött. Készségesen beengedett, s kérdésünkre bőséges választ kaptunk, majd kedélyes társalgásba kezdtünk. Mindent megtudtunk a templom történetéről, s a gondos kezek óvó munkájáról. A toronyba lévő négy harangról, az orgonáról és a hiányzó szószékről.

Ember tervez… s az isten sem érti

Reggeli után, összekaptuk magunkat, hogy a híres nevezetes Vörös mocsár tanösvényén végigmenjünk. Látnivalóból elvileg volt elég, fényképezőgép felizgatva várta a csodákat. Csodálkozás mondjuk volt is, mert a térképet, amit mindenki elér, (szép színes nyomdai termék), de valószínűleg az óvodai rajzverseny ötödik helyezettje rajzolta emlékezetből, mert a valósághoz nem sok köze volt. Ráadásul többen is magyarázták, de ugyanúgy nem igazodtak ki rajta.

Minden jó ha….. de hol van a vége?

Végül a személyzettől kapott információ alapján odataláltunk. Az ösvény egyik oldalról bokrokkal, fákkal van elhatárolva, míg a másik oldalon széles nádsáv választotta el a víztől. Így mindent hallhattunk, de semmit nem láttunk. Az út elején egy béka koncertet hallgattunk, meglehetősen nagy hangerővel. Valamikor táblák mutatták a látnivalókat, a terület növény és állatvilágát, azonban mára a táblák kifakultak s benőtte a növényzet. A pallóutak is meglehetősen rossz állapotban vannak. Felmerül a kérdés, ha már turistakalauz térképet gyártanak a látogatóknak, miért nem nézik meg, hogy az ígéretből mit talál a természetjáró.

És jöttek a csalódások

Végigcaplatva a tanösvényen, néhány szúnyogcsípéssel és egy nagy halom pókhálóval lettünk gazdagabbak. Meg szomorú tapasztalattal. Gondoltuk, majd az Ősi ösvény, meg a gyurgyalagok fészkelése visszaad valamit az elveszett illúzióból. Nem így lett. A gyurgyalagok fészkelőhelye már a múlté, még a löszfalat sem találtuk meg.

Variációk

A gondosan felépített, s majd az időjárás által jól áthúzott terveinket átnézve, lemondva a Hajósi borozgatásról, a helyi nevezetességet az Ősi ösvényt akartuk megnézni. A kiindulási pontot is a helyiek elbeszélése alapján tudtuk beazonosítani. A következő jelzésen meg már túl is mentünk, s csak egy helyi ember útbaigazítása után találtuk meg, amikor visszafele ballagtunk. Visszatérve az útra próbáltuk megtalálni a látványosságot, de itt kaptunk újabb információt, hogy inkább a halastavakat nézzük meg, mert ott legalább van mit nézni. De ott se volt. Csak néhány tó. Bekerítve. De láttunk szürkemarha gulyát, kerítés mögé bezárt őzet.

Az igazság kiderül…

A második nap estére megismertük Zoli bácsit az éjszakai portást, aki egy álruhás információs központ volt, mert amit ő nem tudott a faluról és a környékről, az nem is volt érdemleges. Néhány órás előadásban benne volt a település teljes története. Színes előadását hallgatva, a bőséges és ízletes vacsora után borozgatva élveztük a kellemes meleg nyárestét. A településen és a közeli Hajóson közel kétezer borospince van a tájékoztatók szerint, ám nyitott pincével elvétve sem lehet találkozni.

Volt már rosszabb is

Bár láttunk csodákat, pl. mint amikor egy lebontott ház helyén Füsti- és Molnárfecskék szedték és hordták a fészeknek való sarat, de ez messze nem volt összhangban a várakozásokkal. Feldolgozva a képeket, újabb erőt merítünk a következő túrához.

 

A fotó galéria külön található.