Karan-TÉN-fergés a Kelet-Mecsekben

Egy karantén idején, ha a túrázás egyébként megengedett, mi sem egyszerűbb feladat, mint útnak indulni kedvenc helyeink egyikére. Távol a várostól, távol az emberektől és a most már ránk testált vírustól. Vagy mégsem ilyen egyszerű a szabadulás a nyomasztó bezártságból? Persze hogy nem.

Minden összeállt…vagy mégsem

A már rutinszerűen bejárt ÓbányaKisújbányaPüspökszentlászlóÓbánya körtúra most sem maradhat el, s a megérintett fák, bokrok és virágok biztos nem fertőznek meg. Na akkor tekerjünk egyet a megszokott rutinon és fordítva járjuk be a körtúrát, nehogy féloldalasak legyünk.

Nehézségek

Az első gond amibe belefutottunk, hogy hiába készülünk fel testileg-lelkileg, ha nincs behajtási engedélyünk oda, ahonnan megközelíthetjük a túrautakat. Mert bizony utunkat állta két határozott polgárőr. Még szerencse, hogy erre is felkészültünk előre és egy kedves túratársunk sietett segítségünkre.

Otthon a legjobb?

Szerintem meg a legjobb ott van, ahol otthon érezzük magunkat. Mivel mi az erdőben is otthon érezzük magunkat, kézenfekvő dolog, hogy ha már megtehetjük, el is megyünk túrázni. Leparkolás után étel-ital zsákba, gép a kézbe és  útnak indultunk. Ekkor még nem tudtuk, hogy a fordított útvonal mit tartogat számunkra.

Egészségügyi szenvedés

Az a tény, hogy a macskásodni indult lábainkra ráfér az edzés, még nem jelenti azt, hogy a szintemelkedés elhanyagolható kérdéssé silányuljon. Persze a hirtelen jött ötletek hátránya a kidolgozatlanság, minket is utolért. Most ép testben, épp hogy lélek, de menni kell, mert a cél ott lebeg a szemünk előtt, hogy a bezárt arborétum meglátogatása után iszunk egy kávét a szintén bezárt Klumpás tanyában, s visszatérve Óbányára eszünk egy jó pisztrángot a bezárt sütödében és utána leküldünk egy sört  a bezárt kocsmában.

Az időjárás tréfája

Borongós, inkább őszi időnek indult a nap, s ennek megfelelően felöltözve vágtunk bele a “távolság, mint üveggolyó” leküzdésére. Az érzésre megtett húsz kilométernél a GPS még csak nyolcat mutatott, én már a földön húztam a nyelvem, s figyelnem kellett nehogy rálépjek. Nap, meleg és por. Nesze neked túraidő. És a folyadék mennyiség rohamosan fogyott.

Az útvonal ismerete

Nem rossz dolog, ha már jártál előzőleg az útvonalon, mert tudod mire, hol kell figyelni. Az “Üvegesek útján” indultunk, a Döngölt árok, majd Réka Völgyi pihenő és több fogásos ebéd volt a sorrend. Megsimítottuk a Zengő-követ, majd a Hettyey forrásnál megtekintettük a bezárt arborétumot és a tiltó táblát, miszerint Püspökszentlászló-ra papírok hiányában be se mehetünk. De nem is akartunk, mert a fogyóban lévő folyadékkészletünk miatt egy “klumpás” délibáb vezetett tovább minket.

Kiszáradás

Hárs-tető után egymást biztatva róttuk a métereket útban a Miske-tető felé, amikor egy bokros-ligetes részen megbúvó temetőre figyeltünk fel. Majd legközelebb, hangzott a legjobb kifogás, s poroltunk tovább sípoló tüdővel, lüktető bokával. Cigány-hegy, majd legközelebb. S végre ideértünk a sivatagi oázishoz, az üdítő infúzióhoz, ugrás, majd szép csendben lecsúszás a bezárt kertkapuról.

Boldog vég

Nem estünk köcsögbe mivel innen már sétagalopp az út Óbányáig, szépen kifújhatjuk magunkat. Csobogással kísérve ballagtunk a gyönyörű időben, jóleső fáradságunkat egy kerek jutalom pizza felvillanó képei csökkentették elfogadható szintre. Mivel tizenkilencre lapot húztunk, így huszonegy kilométer lett a vége, de a tavaszi Mecsek látnivalói miatt egy rossz szavunk se volt, csak némi tanulsággal gazdagodtunk..

"Aki nem tud úszni, ne másszon fára, mert elüti a villamos."

Röviden, ha néhány km-nél hosszabb útra indulsz, mindenképp tervezd meg az utat, a cipőd legyen kényelmes, s a várható folyadékfogyasztást kalkuláld másfélszeresre. Így nem érhet meglepetés, és felhőtlenül élvezheted a tájat.

És még valami: Mindig tudd, hogy éppen hol vagy 😀

 

Galéria