Folytassa…Sárvár 2.rész.

A folytatás

Az előző részt úgy fejeztem be, hogy a Csónakázó tavat jól körbesétálva, természetesen megéhezve visszaindultunk a városba. Azzal a határozott szándékkal róttuk az utat, hogy megfelelő helyet találjunk egy tartalmas ebédhez.

Életmentés éttermi módra

Alig értünk be az épületek közé, egy hotel étterme hívogatott minket, s az ajtón belépve a pult végén egy óriási presszógép csak megerősítette, hogy jó helyen járunk. És akkor még semmit sem tudtunk a konyháról. Miután elfoglaltuk, az összes asztal közül a számunkra legjobbat, a felszolgáló kis hölgy már ott is termett a rendelés felvenni.

Teli hassal…

Mit igyunk? Mit együnk? Ezeket a kérdéseket gyorsan megoldottuk, Vörösboros marhapörkölt dödöllével, és utána egy nagy fröccs. Egy igen jó kávéval lezárva az ízutazást, elköszöntünk, s a “viszontlátásra” nem fenyegetés, hanem ígéret lett… Visszaérve a hotelbe egy rövid ejtőzés után a fürdőt vettük célba.

Nem mindennapi

A késő délutáni programunk a kezdődő Simon Júdás Napi Vásár megtekintése volt. Nem készültünk fel eléggé, azt hiszem. A tömeg azt mutatta, hogy a környék összes polgára az utcára özönlött, s a bulihangulat eluralkodott. Meg vele együtt az árusok mögötti szeméthalom, a füst és a bűz is. A félsötétben tolongó emberfolyamban sodródva egy gesztenyeárusnál megvettük életünk legrosszabb sült gesztenyéjét. A giccsparádét most nem szívesen ecsetelném. Gyerekként sem vonzott nagyon, de most hogy kinőttem a fű közül, egyre kevésbé tudom értékelni.

Töltőre magyar

Visszatérve, a fürdő újra jobb megoldásnak bizonyult, a kellemesen meleg víz most is megtette jótékony hatását. Egy finom alvással készülünk az utolsó nap délelőttjére, amikor városnézésre indulunk, elkerülve a vásár lármáját. A vár az első állomás, s itt rögtön fiatalok csoportjába botlunk, akik épp a várfalat készülnek megmászni. Hirtelen egy hátra szaltóra lettünk figyelmesek, melyet közelebb érve kérésünkre megismételtek. Bátrak és ügyesek…

Vár állott ott, s …. most is

A várat mint mindig most is körbejárjuk, hiszen bemenni nem tudtunk, szombat lévén zárva. Végül is mikor legyen zárva, ha nem hétvégén. A csoda szép idő úgy is kívül marasztal, a várat körülvevő park élettel telik meg. Egy gyors gondolat, s máris a Szent László Király templomban voltunk. A hűvös csend, mely áhítattal volt teli, rátelepedett a templom belsejére.

Városi faluprogram

A következő lépés, hogy átvágtunk a vásári tömegen az evangélikus templomhoz, melynél a kilincsre fonódva kellett megtapasztalni, hogy itt sincs hivatali idő most. És ez még a templom melletti “nagy” könyvbe sem volt leírva. Vissza az embersűrítményen át, a vár oldalában haladva megpillantottuk a kis színpadot, ahol egy tánccsoport előadását nézhettük. Lassan bandukoltunk vissza a hotelbe, immár véget ért a kis városnéző túránk.

Zárszó

Mint eddig minden városban, itt is meg kellett állapítani, hogy ez az idő csak egy kóstoló lehet, vagy étvágygerjesztő egy következő utazáshoz…. úgy legyen 🙂

Fotó: hicza

 

Fotó Galéria