Sárgul már, a …szól a nóta, és ez érvényes a túraútra is

Fordul a kocka

Alig múlt el három hét amikor Véméndtől Mórágyig megtettük a Sárga túra 5.-ik szakaszát , újra úton van a  csapat, hogy immár a hatodik szakaszt is a háta mögött hagyja. Ahogy a szlogen is mondja “és úgy is lett”. Tekertünk egyet a dolgokon és a Cikó-Mórágy útvonalat fordítva teljesítettük, mert a közlekedés így volt megoldható.

Gyenge kezdet

Most is, mint mindig a szombati túráknál, a hajnali hazaérkezés miatt, hogy is mondjam… kissé lelakott állapotban indultam el reggel a buszpályaudvarra. A kis csapat egy része lassan szállingózott, az indulásra azonban összeverődött a társaság pécsi része és elindultunk. Ez az út legnehezebb része, amikor tétlenül bambulok ki a gyártelep tisztaságú ablakon, az illúziót is elvesztve, hogy valós színeiben látom a tájat. De sebaj, majd a természet kárpótol.

Minden jóra fordul

Az időjárás előjelzés nem kecsegtetett különösebb jóval, de az idő kegyes volt, s szépen melegedett, s mire Cikóba érkeztünk már kellemes melegben startoltunk el. A harminc feletti létszám is mutatja, a lelkes túrázó csapat jött össze. A gyülekező helyen, mint ahogy szokott, Biki Endre Gábor  a Túraszakosztály vezetője és Dr. Héjjas Péter a hatodik szakasz túravezetője tartott megbeszélést.

Az alapozás után

A következő pont az elmaradhatatlan kóstoló volt, mely most gyümölcsökből állt. Majd útnak eredt a kis csapat, s a faluból kivezető út már emelkedésével jelezte, meg lesznek mozgatva az izmok. A falu határában ledőlt kőkereszt már jócskán benőve gazzal, meglehetősen szomorú látványt nyújtott. De a kedvét nem szegte a társaságnak, jó hangulatban kezdte a táv első felét. A Hosszú hegyet elhagyva a Nagy Rétek meglepetéssel vártak minket.

Elakadt lélegzet

Az őszi kikerics nagy telepekben százával sorakoztak a réten, s gyönyörködtünk mint gyerekek az édességboltban. A csapat fotós része rögtön rávetődött a nem mindennapi látványra, s oly nehéz volt ott hagyni őket. De tovább kell menni, mert vár a Zsibriki halastó, melyet megkerülve segített néhány infarktust beszerezni a madárriasztó dörrenéseitől. Itt egy újabb emelkedő leküzdése a feladat, mely jutalma a dombon lévő tisztáson megtartott pihenő volt.

Félidő

A pihenő alatt mindenki az elfogyasztott kalóriát és folyadék mennyiséget pótolta, miközben az alattunk elterülő táj szépségét élveztük. A Geresdi-dombság most is lenyűgözte a túrázókat, szinte betelni is nehéz vele. A halastó gazdag madárvilágával, és a dombok a zöld különböző árnyalataival gyönyörködtetnek szemet és szívet. Nehéz folytatni az utat, de vár a többi állomás. Laza ereszkedéssel érünk be Bátaapátiba, ahol a faluszéli “biztonsági szolgálat” tagjai fogadnak gyorsan elhaló ugatással, majd farok csóválva örülnek a hívatlan látogatóknak.

Gyorsulunk

Átszelve a falút egy fennsíkon folytatjuk utunk, s hamarosan elérjük Mórágy ismerős utcáját. Megzavartunk egy macskát, aki szétszórva a szalámikat, csak annak csomagolásával próbált menekülni. Szalámi híján csak a szalámis papírt nyalogatta, s nem értve a helyzetet, hiszen nem oly rég még egy fenséges vacsora reménye töltötte el.

Regenerálódás

Még volt idő a buszindulásig, s bár három hete itt a téren még 32 fokot mutatott a hőmérő, most viszont a 24 volt a maximum, megérdemelt gyümölcsös sörféleséggel oltottuk szomjunk egy helyi műintézményben. Valaki dicsérte a kávéjukat is, de szerintem felejthető volt. Miről is beszélek….? Szóval, már el is felejtettem.

Finis

Köszönjük Dr. Héjjas Péternek a túravezetést és Biki Endre Gábornak a kóstolót. A túra átlagos, 15km, néhol nagyobb szintlépéssel, közepesen nehéznek nevezhető.

Boldog arcok és mosolygós tekintetek, ez is egy jól sikerült nap volt, régi ismerősökkel és új barátságokkal….

1. szakasz

2. szakasz

3. szakasz

5. szakasz

Fotó: hicza

 

Fotóalbum