Harmadik napon teremté a csöndet és nyugalmat

Ébresztő…

Hogy a teremtés során mi volt a harmadik napon, azt nem tudom, de nálunk egy hegyi túra napja volt, ahogy illik, napsütéssel, széllel és térdig érő esővel. De felkészültünk, így nem ért meglepetés, hacsak az nem hogy a bringás esőkabát átázik. De csak esőben, és ez a vigasz.

Útnak eredve..

A szokásos reggeli rituálé után reggeli, majd pakolás és usgyi irány a hegy. Semmi határozott irány vagy útvonal, a lényeg hogy elvonulós, beszélgetős útra indultunk, s a vége megegyezzen a kiindulási ponttal. Így is lett. Mint azt már említettem, fel volt túrva a hegy elég sok helyen, így nem is lett volna értelme útvonalat alkotni. Belőttük a helyzetünket és elindultunk.

Változatosság…

A felhők sebesen úsztak az égen, s olykor az utakon is, az alacsony felhőszint miatt. Folyamatosan változtatva a hőmérsékletet és a fényviszonyokat, a napsütés és árnyék váltakozott. A szarvasmarhák egykedvűen rágtak, olykor érdeklődve szemléltek minket, de barátságosak és szelídek voltak. Legfeljebb a rágást hagyták abba egy időre, de más jelét nem mutatták a neheztelésnek. Szerintem fodrászhoz járnak, némelyiknek belőtt sérója volt.

Amiért érdemes…

Az az igazi mély csönd kísérte  utunk egy részét, kivéve amikor étkező madársereg ricsaja felváltotta a csendet. Néhol gépek zaja szűrődött az útra, meglepő módon a fák között is tereprendeztek, pedig arra senki nem jár, kivéve a tejautomatákat. A hegyoldalak is változtak folyamatosan, ahogy a felhőfoszlányok éppen kitakarták vagy előre engedték a napot. Szinte percről percre másik arcát mutatja a hegyoldal, vagy az éppen felhőbe úszó hegycsúcs.

Erdei show

Kis patak csörgedezik, majd itatóvá duzzad, s a meredek oldalon lecsorgó bocibalerinák oltják szomjukat a kristálytiszta vízből. De van madáritató is, ahol egy hosszú farönkbe vágott vájaton keresztül csordogál a nedű., s a fakuszok és keresztcsőrűek intézik a mindennapi tisztasági fürdőt is. Mókás madarak, a fakusz mint egy kis tornabajnok cikázik a fa oldalán, különféle mutatványokat bemutatva, míg a keresztcsőrűek kissé furán festenek a speciális evőeszközükkel.

Pihenésről szól…

Lépten-nyomon Hüttébe botlik az ember, talán azért, mert azt hiszik a városból jött túrázókat kilométerenként itatni kell, nehogy szomjan haljanak. De ennél keményebb fenyőből faragtak minket. Akár többet is kibírunk, de azért az időjárás függvényében jólesik betérni, vagy melegedni, vagy hűsölni. Na, persze enni is lehet ezeken a helyeken, s bizony jó főznek, még nekünk is jó, akik a hagyományos magyar étkekhez vagyunk szokva.

Szabadság

Ezekkel a rövid megszakításokkal bejártuk a környéket, másztunk kerítést, s jártunk “privat” szakaszokon is, na meg a munkaterületek sem voltak szentek előttünk. Senki nem tette szóvá, mindenki barátságos volt, igazi vendéglátó emberek.

 

1. rész Csúcstámadás a sógoréknál – avagy hegyen völgyön át Karintiában

2. rész Karintia másnap, avagy indulhat a túranap…

3. rész Szobroztunk a cirbolya fenyő erdőben….

4. rész Kalandra fel, irány a tópart…

5. rész Az Ossiacher See és a hegyek…

Fotó: hicza

 

 

 

Fotóalbum