Az Ossiacher See és a hegyek…

Miért rövid a nap?

A nap már melegen sütött mire ideértünk, amire nagy szükség volt, mert a hajókirándulás, lévén hogy ez is tervben volt, esőben nem túl szerencsés. Így egyenesen a hajóállomásra mentünk, s ott parkoltunk le.

A cél nem is látszik…

A hajóállomáson egy öreg napozón kívül senki nem volt, s menetrendjét tekintve, bármi lehet, de az első feladat a Gerlitzen csúcsának meghódítása volt. Gyalogszerrel indultunk a tó túloldalán lévő felvonóhoz, s közben megcsodáltuk a hegy tetejéről induló siklóernyősöket, akik a tó végénél lévő leszálló pályára ereszkedtek alá.

Meredeken fel

A kabinos felvonóval előbb a Kanzelhöhe, majd átülve a nyitott felvonó, a Gerlitzen csúcsa volt a cél. Itt már ragyogott a nap. A távolabbi kilátás már erősen korlátozott volt a pára miatt, de azért készítettem pár ” a világ tetején” képet. Bár még a sör fogyott a legjobban a Hüttében, mégis a dolgozók már az ratrakkokat készítették fel a várható havazásra. Körbejártuk a csúcsot, gyönyörködtünk a kilátásban, majd egy hűsítő elfogyasztása után visszaindultunk, hátha belefér még egy hajóút.

Újabb gyaloglás vissza az autóhoz, sajnos az állomás üresen kongott, a hajó csak kb. egy óra múlva köt ki, és indul az utolsó útra, mely már nem is megy végig a sétajáraton. Lemondtunk róla, majd legközelebb. Eleve úgy indultunk el, hogy nem leszünk turisták, akik végigrohannak a lehető legtöbb látnivalók, miközben sehol sem tudják igazán kiélvezni a hely adottságait. Még elnézegettük a leszálló siklóernyős denevéreket, akik óriási pakkal a hátukon köröztek, időnként balerinákat megszégyenítő piruetteket végrehajtva.

Véget ér ez a nap is, kényelmesen elindulunk vissza a hegyre, hogy le ne késsük a korai vacsit. 🙂

1. rész Csúcstámadás a sógoréknál – avagy hegyen völgyön át Karintiában

2. rész Karintia másnap, avagy indulhat a túranap…

3. rész Szobroztunk a cirbolya fenyő erdőben….

4. rész Kalandra fel, irány a tópart…

Fotó: hicza

 

Képgaléria