Kalandra fel, irány a tópart…

A kezdet kezdete…

A cirbolyafenyő ágyakban valóban nagyokat lehet aludni, s pihenten ébredni, amire szükség is van ha még aznap reggelizni is szeretnénk. Persze csak a kávé után. Nem mintha belehalnék abba ha nem innék, de más lehet….

Az ideálistól messze…

Úgy döntöttünk, ma kocsival túrázunk, hiszen nem nagy távolságra több tó is van a közelbe, s ha emlékezetem nem csal, akkor már jártam itt. Mivel a hegyen nincs bolt, vagy csak mi nem találtuk meg, az első utunk egy kis falusi áruházba vezetett. nem Írom le a brand nevét, mert még megtudnátok hogy a Spar-ról beszélek. Szóval folyadék utánpótlás megoldva, célba vesszük a Millstatt am See-t. Bíztunk benne, hogy szép időnk lesz, mert a tó napsütésben a legszebb. Leérve a partra először parkolót kerestünk, majd gyalogosan lementünk a sétányra. A strand még nyitva volt, de már csak egy-két eszkimó napozott, bár lehet hogy nem is éltek, olyan mozdulatlanul feküdtek.

Menj, az úton menj tovább…..

Így a part mentén sétáltunk egy keveset, sok élet nem volt a vízen, ezért összekaptuk magunkat és elindultunk a következő célpont az Ossiacher See felé.

1. rész Csúcstámadás a sógoréknál – avagy hegyen völgyön át Karintiában

2. rész Karintia másnap, avagy indulhat a túranap…

3. rész Szobroztunk a cirbolya fenyő erdőben….

fotó: hicza

 

Képgaléria