Csúcstámadás a sógoréknál – avagy hegyen völgyön át Karintiában

Na most hova?

Ezen a nyáron sem lehet kihagyni a szabadságos helyekből Ausztriát, így hát ismét a napfényes Karintiát tettük célkeresztbe. Az eddigiekkel ellentétben most a hegyen szállásoltuk el magunkat egy családi hotelbe, a cirbolya fenyők árnyékában. Hogy miért éppen cirbolya?

Az erdőbe…

Mondanám, hogy azért mert a cirbolya fenyő könnyen felismerhető, hogy több benne a görcs, mint a szabad hely. Ha a fenyőfa görcsében is görcsöt látunk, akkor biztos, hogy cirbolya fenyővel van dolgunk. De a válasz ennél sokkal prózaibb, mert itt a szállásunk körül, leginkább cirbolya fenyő erdő van, s ezért itt minden ebből a fából készítenek.

Az idő a szűk keresztmetszet…

Mivel késő délután érkeztünk a szállásra, s a vacsora pedig korán kezdődik, pont annyi időnk volt, hogy elfoglaljuk a szobát, s nagyjából kipakoljunk. Az időjárás nem volt rossz, sőt kifejezetten kellemes meleg volt, a bőséges vacsi után egy sétára indultunk.

Út lezárva

Vagyis hogy indultunk  volna, mert a szálloda mellett már tábla hirdette, hogy innen kezdve építési területre tévedtünk, s nemigen van keresni valónk errefelé. Persze nem álltunk meg, hiszen ötven méterrel feljebb volt a csúcs, ahova el akartunk jutni. Ami majdnem sikerült is, de a hegy teteje nem volt éppen a helyén, így nem bírtunk zászlót sem kitűzni.

Majd holnap…

Mindenfelé nagyszabású földmunkák láthatóak, egy nagy méretű víztározót is egyszerűen áttettek máshova. Így mielőtt a nap lebukott volna a hegygerinc felett, sikerült néhány fotót is készíteni és felmérni hogy a másnapi túra útvonala merre vezethet. Majd visszatértünk  a szállásra, és cirbolya fenyő illattal körülvéve álomba szenderültünk.

Fotó: hicza 

Fotógaléria