Tscheppaschlucht szurdok túra…

Egy újabb állomás

Azt hiszem felesleges állandóan összehasonlítgatni egy országon belül a látnivalókat, mert mindegyiknek meg van a maga szépsége, ami a másikban nincs meg. Mi a megoldás? Minél többet meg kell nézni 🙂

Csillagtúra indul

Így volt ezzel az ausztriai szurdokkal is, a Tscheppaschlucht nevet viselő látványossággal is. Meg kellett nézni. Bár láttunk már bővebb vizűt, sebesebb folyásút, mélyebbet és jobban kiépítettet, de ezt akkor sem lehetett kihagyni. Már csak azért sem, mert nincs még egy olyan látványosság, aminek a nevébe ilyen lenne a magánhangzó/mássalhangzó aránya.

Induljon a banzáj

Kora délelőtt érkeztünk a parkolóba,s ami meglepő nem kellett keresni üres helyet, így gyorsan összekészültünk. Erdei úton indulhattunk a lombok között átszűrődő fény játékosan táncolt körbe. Szóval láttunk már jobban kiépített látványosságot, így egy kissé kritikusan álltunk ehhez a túrához. Az már az elején kiderült, hogy milyen jó, hogy nem hoztunk magunkkal egy Bernáthegyi ebet. Nektek sem javasoljuk, csak max. akkora kutyát vigyél magaddal, ami belefér a hátizsákodban, vagy léggömbre kötve fel tud emelkedni.

A korlátok

Helyenként meredek lépcső vagy létra állt rendelkezésre a szintlépéshez, ami “nem ebnek való vidék”, de még kisgyereket is rizikós kézen fogva vezetni, nyakba véve meg veszélyes. Szóval kell egy kis kondi a megmászáshoz, esetleg a “Red Bull szárnyakat ad”.

Az éltető víz

A klíma a hűs víznek és a magas kőfalaknak köszönhetően kellemes maradt az egész túra alatt. Kevés helyen lehetett közelebb jutni a vízhez, s mint említettem kevésbé volt kiépítve az egész, viszont így érintetlenebb volt a természet. A kevésbé felkapott hely még egy előnye, hogy “élhetőbb” a túra, nem botlunk lépten-nyomon túrázókba, vagy ami rosszabb vasárnapi turistákba. Őket arról ismerni meg, hogy alig várják, hogy kiszabaduljanak a városból, és a jó levegőn gyújthassanak rá. Egyik kézben telefon beszél folyamatosan a másik kezében cigi, miközben a gyerek meg nem győz kelni-feküdni.

A pénz amit senki nem visz el

S mivel az igazi túrázóknak nem az kell, hogy karosszékben tolják körbe a szurdokon, így mi is jó éreztük magunkat. Egy-két jópofa geg is feltűnik az út során, de nem esnek túlzásba, s nem válik giccsessé. A leginkább így lehetne jellemezni, ez a “természetes természet”. Azt hiszem ezt a szlogent eladom nekik. A szurdok végén az út melletti kávézóban hűsöltünk egyet, fagyi, kávé és némi üdítő  társaságában, majd megnéztük udvaron kialakított mini állatkertet. Lám a láma szeme nem volt sötétkék, de legalább megszokták már a hangos turistákat, így könnyen lehetett őket lencsevégre kapni.

A megérdemelt pihenő

Gesztusértékű, hogy a belépőjeggyel ingyen utazhattunk volna a buszon vissza a parkolóig, de mi nem éltünk a lehetőséggel, mondván még nincs meg a kilométerünk, így a visszautat sétálva tettük meg. Röviden mindenkinek ajánlható ez a túra, a kisgyerek és kutya korlátozással. Ami még fontos, az a megfelelő cipő viselete és a folyadék pótlás. Ha rám hallgattok, nem visztek cukros vizet, mert egészségtelen, a sós víz meg pocsék ízű. A legjobb valami sportital, vagy citromos cukormentes limonádé, de abból sok.

 

Fotók: hicza

 

Fotóalbum