Túra a párafelhők között Arnoldsteinben…

Egy újabb célpont

A legegyszerűbb kérdés, hogy miért jó az osztrákoknak? Mert Ausztriában élnek. Karintia egyik gyöngyszeme Arnoldstein. Hogy miért? Elmondom….

Ember tervez, időjárás végez…

A Bad Kleinkirchheimi nyaralás alkalmával egy következő csillagtúra célpontja Arnoldstein. Akkor még nem gondoltuk, hogy a lélegzetünk is elakad, ami tekintve a túracsapat összetételét, merőben hihetetlen gondolat. Már a várlátogatást is erősen nehezítette a párás környezet, s ez Arnoldsteinre is érvényes volt.

A távolságot, mint…

Úgy gondoltuk, könnyítünk a túrán, felfelé felvonóval mentünk, s visszafele pedig gyalogtúra volt tervezve hegyi-erdei úton. Felfelé menet kissé hűvösre fordult az idő, s szinte mindenből csepegett a víz. Igen, még az égből is. De semmi sem állhatja utunkat, ha egyszer nekilódulunk. Irány a hegy. Lenézni tériszonnyal, iszonyatosan jó érzés. Na meg látvány is. A fenyőfákról a mókusok irigykedve néznek.

Láthatóság

Mit mondjak, nem sok érdeklődőt vonzott ez az idő, aminek egyetlen előnye, hogy nem csorgott a szemembe az izzadtság. Csak az eső. Ami csepergett. Már a felvonón ülve körbeforogva az ülésen kezdett kirajzolódni, itt nem mindennapi látvány fog fogadni, ha egyszer felérünk. Felértünk. Szájtátás. Hang fennakad, szó bennszakad, légzés lelassul vagy felgyorsul, ki emlékszik már erre.

Ami a lényeg…

Lenyűgöző kilátás, azt hiszem ez a legkifejezőbb jelző. Egyszerűen mesés, pazar és pompás, meg a többi. Kéklő hegyek teteje felhőbe csomagolva, s párafelhőcskék úszkáltak a völgyek felett. Hogy utálom a panelrengeteget. Ezt látva, az ember nem akar többé betonba lakni, aszfaltot koptatni, szmogot lélegezni. Elfelejti a nyüzsgő forgatagot, a rohanást, pörgést, a neonfényeket és minden egyéb urbánus vívmányt.

Csak semmi faxni

Elindulva visszafelé, mindenhol virágok tarkítják a zöld réteket, csörgedező kis patakok szabdalják az erdőt. Időnként rövidítünk, de ezt általában meg is bánjuk, meredek lejtőkön néhol csúszkálva érjük el az erdei utat. Eltévedni lehetetlen, lefelé minden út a városba vezet, felfelé meg egy hüttébe. A kövezett erdei úton, időnként segítőkész helybéliek invitálnak autóikba, de kedvesen visszautasítjuk, hiszen túrázni jöttünk, s ez a 10-12 km meg se kottyan.

Végszó

Most amikor ezt a bejegyzést írva nézem a képeket, visszajönnek az emlékek, egy-egy kis borzongás végigfut a hátamon. Hát ilyen érzés volt ott, Arnoldsteinben…

fotó: hicza

 

Fotóalbum