Túra a Bohinj-i tóhoz….

Az utolsókból nem lesznek elsők

Amikor eltervezel egy nyaralást, akkor mindenképp jó időre számítasz, s ehhez képest állítod össze a látnivalók látogatását. És ugye ilyenkor mondják azt, hogy “ember tervez…”. No akkor ahogy lenni szokott, az időjárás páros lábbal rúgta fel az elképzeléseinket.

Időkeret

A szabadságos emberek nyavalyája minket is elért, azaz, hogy egy napra a lehető legtöbbet zsúfoljuk be. Tesszük ezt abban a reményben, hogy mindent meg is tudunk valósítani. Így hát, amikor Ausztriában nyaralunk, s egy napra átmegyünk Szlovéniába, akkor alapból bent van a tervek között a Bledi tó, a Vintgar szurdok is. De sokan kihagyják a Bohinj-i tavat, pedig vetekszik a Bledi tóval. mi mindhármat beterveztük.

Nagyot álmodtunk

Ha előre tudjuk, hogy csak két helyet nézhetünk meg, nem tudom mit választunk. Talán ugyanezt csináljuk akkor is. Szóval már csak a térkép miatt is, a sorrend, a szurdok után a Bledi tó, majd Bohinj. Az első kettő rendben lement, így tovább mentünk az utolsó célponthoz a tóhoz.

Sehol senki

Már napok óta kínlódok a párás levegővel, sokszor teljesen reménytelennek tűnik tájképet lőni. Ez most is így volt, de a java még hátra volt. Igazából körbe akartuk járni és el is indultunk a parkolóból. Ami furcsa volt, hogy rajtunk kívül csak két autó volt a parkolóba. Mindegy, legalább nem lépünk senki lábára, amúgy sem szeretjük a tömeget.

Lassú kezdés

Elindultunk hát jobbra egy hídon át, egy kis templom előtt vitt az út. Le a tó partára keskeny ösvény vezetett, majd tovább a part mentén. Nem jutottunk messzire, mert arra lettünk figyelmesek, hogy mintha sötétedne, pedig még messze volt az este. A túlpartra nézve látjuk, hogy ereszkednek le a felhők a tó fölé, és egyre sötétedik. Kezdtük sejteni, nem véletlen, hogy alig van ember az utcán. Nekünk se kellene itt lenni.

Gyors befejezés

Így hát elindultunk vissza, hogy legalább a közeli parkot meg tudjuk nézni. Keveset láttunk belőle. A szürkeség olyan tempóban ereszkedett le, hogy jobbnak láttuk visszaindulni a kocsihoz. Nem volt messze, így minden reményünk meg volt arra, hogy megússzuk szárazon. Már csak háromszáz méter…csak kettőszáz méter

Nincs tovább

Itt elfogyott a sansz és leszakadt az ég, mintha dézsából öntötték volna. Már futottunk ekkor, s az alig száz méteren olyan szinten áztunk el, hogy egy fikarcnyi száraz rész nem volt rajtunk ahogy beugráltunk az autóba. A Bohinj-i túrát így mosta el az eső. Fél órát ültünk a kocsiba, mire elállt az eső és elindulhattunk haza, legalább is az ausztriai szállásra.

Végszó

Mivel a Bledi kirándulás is csökkentett idővel futottuk, nem maradt más hátra, mint hogy leszögezzük, ide vissza kell jönni még legalább egyszer. De jó volt ez az út, ha másra nem, hát étvágygerjesztőnek :).

Fotók: hicza

 

Fotóalbum