Séta Finkenstein várába…

A terv

Egy gyönyörű nyári délelőtt Ausztriában nem is lehet annál jobb program, mint felmenni egy várba. Gyönyörködni a ragyogó időben és a lélegzetelállító kilátásban.

A valóság

Ez most nem így történt, s általában a fél évvel korábban lefoglalt szállások esetében, itt is csak reménykedni lehet, hogy az égiek is hozzájárulnak a nyaraláshoz. Ha mással nem is, de legalább jó időt adnak a programhoz. A napra nem lehetett panasz, az eső sem esett, de olyan párás volt a levegő, hogy facsarni lehetett volna. A fotózáshoz nem a legalkalmasabb idő, de még a séta is több erőt vesz ki a turistából, mint kellene.

Épp testben, épp hogy lélek

Ha már itt vagy ötszáz kilométerre az otthontól, akkor nem fogsz visszariadni egy kis nehézségtől, ezért útnak indultunk hogy megnézzük Finkenstein várát, ahonnan rálátni a Faaker See-re. Finkenstein am Faaker See osztrák mezőváros Karintia Villachvidéki járásában, a Bad Kleinkirchheimből induló csillagtúránk egyik állomása.

Erdőn át

A kisvárosból egy olyan körforgalmon keresztül vezetett az út, ahol egy fémből készült motoros pár volt középen elhelyezve díszként. Jópofa ötlet. Kiérve a lakott területről csendes kis úton eljutottunk a hegyre vezető erdei úthoz. Innen gyalog folytatjuk az utat, terepjárónk nem lévén, ill. a testedzés okán is csak ez jöhetett szóba. A csendet csak néha egy-egy madár dala törte meg, így mi is csendben haladtunk, a kissé fullasztó párás levegőt kortyolva.

Régóta vár a vár…

Egy elzárt terület mellett ment az út, itt meglehetősen hobó kinézetű egyedek figyeltek minket, kivéve azt az egyet, aki nekünk háttál a méretes szarva által esett fogságba két fa alkotta kalodában. Néha elbőgte magát, hátha érkezik segítség, de a villanypásztor által biztosított megrázó élményt inkább kihagytuk. Másik oldalon fent a domboldalban elkerített területen szarvasok legelésztek, de olyan távoliak voltak, hogy csak annyit láttunk, hogy nem elefántok.

Az ideális tömeg

A vár tövében kis lakóházak között jártunk, néhány legelésző marha mellett érkeztünk a vár bejáratához. Rajtunk kívül nem sok turista vette a fáradtságot ide feljönni, így kellemes csend uralkodott a várfalon belül is. A vár már csak nevében volt az, inkább rom, melynek egyik fala mellett egy amfiteátrum adott élményt a fesztiválozó látogatóknak. A belső udvarban mindenféle korabeli holmi hever, a nálam is megszokott rendben.

Minden jobbra fordul

Természetesen vendéglő is van, hogy a fáradt vándoroknak ne kelljen patakon keresgélni, ha szomjukat kívánják oltani. A személyzet korabeli ruhákban sürgölődött, s elláttak bennünket étellel és itallal egyaránt. Ekkor már az esőnek annyira lógott a lába, hogy akár meg is vakargathattuk volna, ezért a belső részben vészeltük át a gyorsan érkező futó záporocskát. A kis eső megtisztította a levegőt, s fellélegezve vághattunk neki a visszafelé vezető útnak.

Végszó

A várból, egészen pontosan a bástyáról a panoráma csodálatos, rálátva a városra, a Faaker See-re és a távoli hegyekre. Ez tényleg lélegzet elállító volt. Mindent egybevéve egy-másfél óra után hagytuk el a várat, egy újabb élménnyel gazdagodva.

 

Fotó: hicza 

 

Album