A Szalajka völgy bája

Emlékek nyomában

Egy felkapott látványosság is lehet ideális kirándulási célpont, ha megfelelő időben érkezünk. De ezt nem könnyű kifogni, mert ha jó az idő, rengetegen vannak. Ám ha rossz, akkor kevesen, de mi sem fogjuk jól érezni magunkat.

Minden kezdet nehéz

Na, kb. így indultunk neki a Szalajka völgyének, melyről gyermekkori képek is csak halványan derengtek bennünk. Az odajutás sem volt egyszerű, a környéken építkezés folyik, de végül sikerrel találtunk parkolóhelyet is.

Kié az út?

Amint átverekedtük magunkat a bejárat körül sodródó néhány száz emberen, akkor már egy kicsit szellősebben sétálgattunk felfelé a sétányon. Bár fénye megkopott az emléknek, mégis azt hiszem gyerekként szebbnek láttam. Igaz nem mentek nehéz teherautók és nem száguldozott aranyifjú sem BMW-vel az úton.

Jut is marad is…

Igazából nincs kifogásom semmi ellen, csak lehet hogy én többet vártam. De, semmi gond, hiszen a jó levegőn, néhány szép fotó is készült, a séta meg kimondottan jót tesz. A sült pisztrángot se hagyjátok ki, mert a frissen sült hal illata kisérteni fog. A pisztrángos tavak mellett halsütő invitált egy ropogós pisztrángra, s nem okozott csalódást. Miután elfogyasztottuk adagunkat s átadtuk helyünket a sorban állóknak, már nem fenyegetett közelről az éhenhalás veszélye.

Az ellátmány

Némi alkoholmentes gyümölcsös sörrel felfegyverkezve folytattuk sétánkat, majd fotó a pataknál, a Fátyol-vízesésnél, a kisvasútnál (nem megy Felcsútig), amire épp sokat kellett volna várni, így kihagytuk. Az út mellett vadaspark található, itt azért lehetne több állat is, de örüljünk annak ami van és ne fanyalogjunk. A Lipicai ménes gyönyörű állatai és a táj szépsége kárpótol.

Megtalált szépség

Utunk végállomása most a Gloirett tisztás lett, az időjárás kedvezőtlen változása miatt nem mentünk tovább, talán egy más alkalommal befejezzük a túrát. Így kihagytuk a tavat és az Istállóskői barlangot is. A vízesés sem volt olyan bővizű mint szokott, de azért jól mutat így is az albumokban. A tisztáson gyermekeknek szóló foglalkozás volt.

Végszóként, csak annyit mondhatok, ide vissza kell térni….

 

Fotó: hicza 

Fotóalbum