Célkeresztben a Bélapátfalvai ciszterci kolostor

Az örökös rohanás nyűge

Az emberek nagy része úgy gondolja, ha ideje engedi, hogy elinduljon egy nyaralásra, olyan helyre kell menni, ahol koncentrált élményforrás van, azaz vízparti vagy hegyi kikapcsolódás, esetleg városnéző túra. Ez nem véletlen, hiszen a meglévő időkeretbe a lehető legtöbbet bele kell sűríteni, és ez bizony időnként a minőség rovására megy.

Kieső célpontok

De akkor mit tegyünk azokkal az értékekkel, amelyek egyedül állnak mondjuk egy erdőben, s nem lehet ráépíteni egy többnapos kirándulást. Ilyenkor lehet megoldás a csillagtúra, egy közös kiindulási ponttal, persze kicsit munkás, de az élmény majd feledteti a többlet teljesítmény igényt. Ha Eger környékén jártok feltétlen menjetek el. A kolostor a Bükkben található, közelebbről a Bélkő-hegy lábánál, Egertől alig több mint 20km.

Évszázadok óta

Ez a kicsit hosszabb bevezető után, jöjjön egy igen érdekes lelet, mégpedig a Bélapátfalvai ciszterci kolostor, s hogy stílszerű legyek, ez a hely megér egy misét. Nem túl feltűnő, keveset hallani róla, nem vízparton van és nem tartanak benne zenés fesztivált sem. Hogy akkor mitől érdekes?

Ezt látni, érezni kell

A képek is önmagukért beszélnek, de egy kicsit utána nézve megtudhatjuk, hogy ez Magyarország egyedüli épségben megmaradt romanikus stílusú ciszterci apátsági temploma, amely 1232-től kezdve épült. Egy erdős-ligetes emelkedőn a Háromkút forrás mellett található.

Hogy képbe legyünk

A forgalmas utaktól kieső helyen, egy zsúfolásig üres parkolóba álltunk be, s itt még nem is sejtettük, milyen érdekes időutazáson veszünk részt. Az erdei sétányon enyhe emelkedőn ballagtunk felfelé, mindenféle madárdaltól kísérve. A nyár végi nap még megmutatta erejét, s verőfényes melegben érkeztünk egy kanyar után felbukkanó kolostorhoz. Csend volt, nyugalom, egy-két látogatóval találkozhattunk csak, ami igen jót tett a templom áhítatos légkörének. A jegyek megvásárlása után megkaptuk a kis fülesünket, s az itiner szerint jártuk körbe a területet, ill. az épület belsejét. A hanginformáció kielégítő volt, s a belső tér, már nem emlékeztetett az itt-ott málló kövekből épült külsőre.

Belül tágasabb

Előbb kívülről csodáltuk meg az évszázadok óta álló templomot, majd a kapun belépve, megfogott az álló idő hangulata, a csend, a békesség és a nyugalom együttese. Mintha visszakerültünk volna az időben, amikor a szekér zörgése volt a zaj az utakon. S a misére vonuló papok lábbelijének surrogása törte csak meg a csendet. Amikor a gondolatoknak még volt ideje megérni, s nem tört össze minden kapcsolatot az életünk rohanása.

Az illő hangulat

Csendesen sétálva jártunk körbe, nem volt zsivaj. Sem egymást és mindent is fotózó kínai turista csoport, sem eldobált üdítős flakon vagy egyéb szemét. Rendezett s kulturált környezetben elmélkedve a múlton és jövőn itt kiszakadhat a jelenből az idelátogató, s meghallja egy lehetséges másik világ hangját.

Végéhez értünk

Időnk lejártával, lassan elindulunk a madárdalos sétányon lefelé, vissza a kocsihoz, ahol örömmel látjuk, még valakinek eszébe jutott megnézni ezt a gyöngyszemet itt a Bélkő hegy aljában. Személy szerint mindenkinek tudom ajánlani, aki nem csak a nyüzsgő forgatagot szereti, hanem időnként meg-meg állva szeret elgondolkodni a múlton is.

Egy utolsó pillantás a Bélkő hegyre, s mi is eltűnünk a nyüzsgő forgatagban….

Fotó: hicza

Képgaléria