“Kerékpártúra a Duna mentén 3 országon át” – Bezdán szépsége és a hazatérés – 4. nap.

Előkészületek

Az utolsó napra készültünk, egy rövid, de annál forróbb napra. Előtte azonban még hajózunk egyet a Ferenc-csatornán, és belátogatunk Bezdánba is. Itt meglátogatunk egy olyan műhelyt, ami a mai korban szinte elképzelhetetlen, és az hogy még mindig működik, az felér egy kisebb csodával.

Fussunk neki

Már mindenki szeretett volna mielőbb hazaérni, tudtuk van itt még látnivaló, így a korai indulás mellett döntöttünk ( ilyen azért volt már az előző napokon is). Ehhez rendeltük a reggelit is, melyet itt a Ferenc-csatorna partján fogyasztottunk el. Ismerve magamat, semmit nem bíztam a véletlenre, így már bekávézva pakoltam le a cuccokat és egy röpke fotózás után irány a reggeli. Bőséges és ízletes ételeket kaptunk, tényleg jól tartottak, s kedvességüket csak a kávéjuk árnyékolta be, az felért egy kisebb merénylettel. De ezt a részt átugorva, összeszedtük magunkat s elgyalogoltunk a kb. húsz méterre lévő kikötőig. Egy úszóképes cipődobozba szálltunk, de ez most senkit nem zavart.

A hajóút

Az idő gyorsan melegedett, s a csendet csak a hajónk halk pöfögése zavarta meg. Árpád újra elemében volt, s olyan információ halmazt kaptunk, hogy csak forgattuk a fejünk. A folyam nyugalma átragadt ránk is, mélázva szemléltük a természet szépséges arcát. Egymás után születtek a képeslap képek, s jó hangulatba csorogtunk a folyamon felfelé. Az elhagyatott, majd újraindított hajógyár munkásai integettek ismeretlenül, de ez a kedves gesztus felénk mindenhol érezhető volt.

Csendes folyam

Az állatok a melegre tekintettel visszahúzódott a hűvösbe, De a növényzet szépsége is magával ragadó volt. Több időt kellene itt eltölteni, sokkal többet, talán egy élet is kevés lenne. De most ennyi jut, így a oda-vissza úton látottak beleégtek a retinába. Haladunk visszafelé és még mindig csodáljuk a táj lenyűgöző képét. Kikötés után, készülődés a hazaútra, azonban előtte még benézünk Bezdánba. A csomagok a kísérő autóban, mindenki menetkész. Indulás.

Damasztműhely Novitet-Dunav

Bezdán egyik nevezetessége a kontinens utolsó ilyen jellegű szövőműhelye, melyet most is a 200 éves szövőszékeken gyártanak. A gépek vezérlése Jacquard-féle lyukkártyákkal működik, melyeket szintén a takácsok készítik. Mára már csak ketten dolgoznak a műhelybe, nincs utánpótlás, nem vonzó a minden végtagot mozgató fizikai munka, sem a régi gépek varázsa. A mai fiatalok már nem ilyen munkáról álmodnak. Pedig ennek az anyagnak igazán nagy kultusza van, elég a dédmamákat megkérdezni erről az anyagról. Elképesztő volt figyelni Mária és Ferenc rutinos munkáját figyelni, ahhoz hogy a legmélyebb tisztelettel tekintsünk rájuk.

Az utolsó kézfogás

De az időnk fogytán, így búcsúznunk kell Árpádtól és Bezdántól is. Köszönjük a szíves vendéglátást Szerbia. Még egy utolsó boltlátogatás, hogy feltöltsük folyadék készleteinket, majd elindulunk Hercegszántó felé, ahol Vodica-Máriakert zarándok kegyhely vár bennünket. A világ második legnagyobb Mária szobrát, a több mint tíz méter magas rozsdamentes acélból készült szobrot a 73 éves, 1956-ban az Amerikai Egyesült Államokba menekült Vöő Sándor adományozta. A monumentális szobor alkotója Rigó István pécsi szobrászművész, aki egy Chicagóban található Mária szobor mintájára készítette.

 

Az alagút vége

Tovább indulunk, s az úton szinte nem is találkozunk másokkal, tehát nincs több őrült. A lecsöppenő izzadtság sercegve párolog az aszfaltról, tikkasztó meleg van, már azt várom, mikor szalad ki az útra egy készre sült nyúl. A csapat itt már több részre szakadt, s egyéni tempóban haladt a megbeszélt találkozóhelyre. Homorúdon gyűltünk össze újra a nagy fák árnyékában, egy kis erőgyűjtésre, az utolsó rohamhoz. Innen már nincs messze Mohács, s végre átkeljünk a Dunán, s a városházához tekerve befejezzük a túrát.Megégett testrészek, meggyötört hátsórész, fáradt izmok, arcra száradt mosoly, és egy különös “ezt is megcsináltuk” csillogás a szemekben. A kompra várva végignéztem a fáradt vándorokon, s megállapítottam, hogy jó volt, szép volt, de most elég is volt. 🙂

Míg csendesen csobogunk a túloldalra, egy idézet jut eszembe:

Ha nem tudsz repülni, hát fuss.

Ha nem tudsz futni, hát gyalogolj.

Ha nem tudsz járni, hát mássz.

Bármit is teszel, nem állhatsz meg:

menned kell az utadon előre.    /Martin Luther King/

Összesítés

Tikkasztó hőségben, miközben a kulacsban öt perc után forr a víz, nem mondható könnyűnek, annak ellenére hogy majdnem szintemelkedés nélküli távról van szó. Tehát könnyű túra, nehéz órái.

Teljes táv: 41km.  Vízigény: korlátlan  Tipp: kitartás, kitartás, kitartás 🙂

Az első rész, és annak albuma,  a második rész és annak albuma, a harmadik rész és annak albuma, elérhető egy kattintással.

Bár az elmúlt néhány nap, kivett egy hónapra való erőt belőlem, s az alkarom meg a vádlim is kérgesre égett, azt hiszem egy kis pihenő után, újra nekivágnék. De majd jövőre 🙂

Fotó: hicza