“Kerékpártúra a Duna mentén 3 országon át” – Kopács felfedezése – 2. nap.

A reggel

Az előző részben ott hagytam abba, hogy bezuhantam pecsenyére sült karral és vádlival a lengéscsillapító nélkül ringatózó ágyba. Azt álmodtam éjjel, hogy vállalkozást alapítottam erre a témára, és a hajóutak előtt ezzel a módszerrel szűrném ki a tengeri betegségre hajlamos leendő utasokat. Mivel elég sokszor fordultam, hogy az érzékeny bőrnek kényelmet találjak, hánykolódtam, mint papírcsónak a viharos tengeren.

“Apa kezdődik”

Kicsit ébredtem fáradtabban mint ahogy lefeküdtem, így az elengedhetetlen kávé után egy laza tusolással megkezdtem ezt a napot. Vendégszerető házigazdáink bőséges és változatos reggelivel vártak, amire szükség is van az egész napos tekeréshez. Panaszra nincs okunk, teli hassal lassan készülődünk az induláshoz. Azt hiszem a leghosszabb napra ébredtünk….

A hosszú út

A “mozgalmas” éjszaka ellenére jó fizikai állapotban voltam, csak az előző napi leégés miatt feszült rajtam a bőr, mint tini lányon a miniszoknya. Hiába akartunk korán indulni, ami valamennyire sikerült is, de a hőmérő már ekkor is a határait feszegette. Mondanom se kell, árnyék egy csepp se, de legalább forgalommentes kis vidéki utakon tekertünk. Elhagyott mezőgazdasági telep mellett elhaladva, nemsokára beléptünk a Kopácsi-rét természetvédelmi területre, s csatornák mentén gyönyörködhettünk a változatos tájban.

A csatorna

Kisebb nagyobb csatornák mellett haladtunk, s a tavirózsák sokasága üdvözölt, meg néhány méltóságteljesen úszkáló hattyú. Gyors fotózás a rózsák előtt, mert hát mi ér a hosszú út, ha nincs róla pár száz kép. Itt már olyan meleg volt, hogy a békák playbackről nyomták a brekegést és az összes felhőt bevitték a garázsba, nehogy hőgutát kapjanak. Nekünk már csak a szikrázó kék ég marad, és szerintem már az árnyékban is sütött a nap.

Pihenő

Az első nagyobb pihenőt a Kopácsi-rét ikon állatáról elnevezett Fekete Kormorán étteremnél tartottuk. A nagy melegre tekintettel a magyar köztévé közismert intelmét betartva, csak alkoholos sörrel hűsítettünk. miután sikerült alacsony hőfokra kerülni, összeszedtük magunkat és gépeinket, újra nekilódult a társaság. Feltekerve a gátra, a legvilágosabb és legmelegebb helyet kiválasztva készítettük a csoportképet. Itt már a hőségtől leolvadtak a színek a képről.

Kopácsi-rét

Útközben rengeteg kisebb-nagyobb fekete kígyóval találkoztunk, de nem kell tartani tőlük, mivel elgázolva olyan laposak, hogy könyvjelzőnek lehetne használni. Ha akarnánk. De nem akarjuk. Így értünk a forróság közepén a Természetvédelmi Parkba. A gát mellett kb. 2,5km-es víz felett fából készült tanösvény futott, elágazásokkal és padokkal, de ebben a melegben rajtunk kívül élő ember nem volt. Megvettük hát a jegyet, s végigküzdöttük magunkat az ösvényen, ahol a tavirózsákon kívül minden élőlény árnyékba húzódott, így a látnivaló erősen lecsappant.

Irány a szállás

Jól átmelegedve, a várható felfrissüléstől megrészegülve pattantunk nyeregbe, hogy a pár kilométerre lévő szálláshelyünkre tekerjünk Bellye községbe. Árnyas kertben vertünk tábort a bringáknak, miközben hessegettük a ránk váró szúnyogokat. Úgy látom, a helyiket nem eszik a dögök, így jól ki voltak éhezve a vendégekre. A házinéni ránézve égett vádlimra, megkérdezte mit tehet értem, mire én fokhagymát kértem bedörzsölésre, ha már sül valami legyen is íze…

Városnézés

A zuhany még ilyen jól nem esett mostanában, így könnyen kapható voltam arra hogy benézzünk Eszékre. A városban a Dráva parti strandon BMX verseny zajlott, így a szpíker és a zene hangja a szomszéd megyébe is hallható volt. A Dráva hídját átkerekezve jutottunk be egy csinos kis templomtérre. Megcsodáltuk a kipingált villamost, s vezetője megvárta míg befejezzük a fotózást, s csak utána indult el. Így bánnak a turistákkal, mert hogy szemmel láthatóan mi azok voltunk. Meglepő csendesség fogadott mindenfelé, minek oka csak később derült ki, hogy a válogatott focicsapatuk mérkőzését várták a tévé előtt ülve.

A templom

A szép és éppen külső-belső felújításban lévő templom belsejében hűvös csend fogadott és gyönyörködhettünk a régi mesterek remekműveiben. Elgondolkodva a korabeli építőmesterek munkáin, csodálatunk osztatlan volt. Majd kicsit kiülve a templom lépcsőire pihegtünk, majd rövid megbeszélés után úgy döntöttünk, újfent betartjuk az intelmeket, s keresünk egy tévét, ami lehetőleg egy sörözőben legyen.

A vacsora

A leghosszabb nap után most nem voltunk vállalkozó kedvünkben, így a szálláshoz közeli vendéglőbe tértünk be vacsorázni, na meg hidratálni rendesen. Az idős felszolgáló férfi kedvesen törte a magyart, leginkább össze, de ez senkit nem zavart a kommunikációban, az activity mindent megoldott. Nagyon ízletes ételeket ettünk,s finom söröket kóstoltunk mielőtt lezártuk volna a napot a szálláshelyre visszatérve.

A nap vége

Bár ez volt a leghosszabb nap, mégsem ez viselte meg a csapatot, hanem a folyamatos hőség. Végül jóleső fáradtsággal tértünk nyugovóra, s az álmatlanságnak ma nem akadt tennivalója egyikünknél sem.

Utószó

A meleg ma sem kímélt bennünket, végül is hónapok óta jó időért fohászkodunk. Ennek ellenére ritka szép napot töltöttünk együtt, mi a kis csapat. Holnap korán kelünk, hogy időben ott legyünk a hajónál, mely az ártéren vezet bennünket a vízi-világ csodái közé.

Fotógaléria itt van.

A meleget kivéve könnyű túra, nagyobb emelkedő nélkül. Napi táv: 51km. Folyadék igény: folyónyi 🙂

Fotó: hicza

Az első rész itt található, és a hozzá tartozó fotógaléria pedig itt van.