Törökvári Teljesítménytúrán voltam Máriakéménden…….. mert megérdemeltem.

Ébredés után..

Eljött ez a nap is, melyet oly sokan vártunk, miközben aggódva figyeltük az időjárás jelentéseket. Azt hiszem, nálunk csak a szervezők voltak izgatottabbak. Meglátjuk mire elég egy szűk napi esőszünet.

A készülődés

Szűkebb hazánk a Baranyai-Dombság jelentős eseménye a Törökvári Teljesítménytúra, én sem hagyhattam ki. Már csak azért sem, mert nagyon sok barátom és túratársam részt vesz rajta résztvevőként, vagy szervezőstáb tagjaként. A Három választható táv ( 8km, 15km, 30km ) közül mindenki felkészültségének megfelelően választ, ill. a a középső távnak volt vezetett változata is. Én is ezt választottam, mert bár nem okoz gondot az itiner olvasása, fotózni akartam, s úgy gondoltam, látnivalóban gazdag lesz ez a túra. S milyen igazam lett.

A kezdet

A Máriakéméndi Katolikus kegytemplom mögötti plébánia épületben volt a gyülekező, a regisztráció és némi aprósütemény. Miután összeállt a csapat, röviden átbeszélve a teendőket útnak is indultunk. Elhagyva a kegytemplom udvarát, nekilódult a társaság, s a Fűrész kereszt után elfordulva, a falun át az Öreg hegyi pincesor felé.

Könnyű léptek

A kereszt érintését követően a faluban a Szt. Márton templom melletti emlékművet is megnéztük. A hegyre vezető úton először a Héhwald kereszt melletti kápolna fülkét néztük meg. Itt azért még nem látszott, hogy milyen út vár ránk, könnyen haladtunk az ellenőrző ponthoz, mely a felső pincesori Rott pince volt.

Kisüt a nap

A pincénél begyűjtve a pecsétet az igazoló lapra, házi készítésű szörpökkel, vagy éppen helyi borral frissülhettek a vándorok. Egy kis beszélgetés, frissülés után, újra útra kelt a kis csapat a következő támpont a Schleicher kereszt felé. Ez a kereszt kedvenc fotótémám, jó fények mellett kiváló képeket lehet itt készíteni. Átbeszélve a kereszt állításának történetét, kis áttekintést kaptunk a falu életéből.

A szúnyogos

Innen az erdő szegélyét követve, majd letérve a völgybe elértük a következő ellenőrző pontot a Vályús-forrást. Itt találkoztunk a teljesítménytúra legifjabb résztvevőjével, akinek a hátizsákján is látszott, gyakorlott túrázóval van dolgunk. Édesapjával közösen teljesítették a kitűzött távot.

Nehezedik az út

Az ellenőrző pontot elhagyva ismét az erdőszegély volt az útvonalunk a sárga háromszög jelzésen haladva egészen a képoszlopig. Könnyű füves talajon mentünk, senki nem sejtette, hogy később mi vár ránk. Mostanra már kisütött a nap is, így kellemes melegben könnyű léptekkel értük el az erdő keleti sarkát. Itt befordulva egy meredek lejtő tárult elénk, mely levezetett a Liptódpusztai-völgybe.

Sártenger

A völgybe érve egy kis pihenőt iktattunk be, mert itt már láttuk, ez nem lesz egyszerű menet, innen száraz lábbal nem jutunk tovább. Persze ez nem rettenti el a túrázót, csak innen kezdve számíthatunk mély talajra, s nem lesz mindig kerülési lehetőség. Az utakat megviselte a több heti lehullott eső.

Az utolsó pihenő

Váralját elérve a zöld sávot követtük, majd két forduló és néhány kilométer után az útjelző oszlopnál letérve elértük a Törökvári-pihenőhelyen lévő ellenőrző pontot. Itt újabb frissítés s rövid pihenő következett. Természetesen itt tartózkodott Zserbó is, aki igazi túrakutya.

A vár

A neheze még hátravolt, most következett a Várhegy megmászása. A vár romjához 270 falépcső vezetett fel, ahol egy kis beszélgetésben rengeteg új információ birtokába jutottunk. A kővár romjaitól újra a pihenőbe jutottunk, majd rövid búcsúzkodás után elindultunk az utolsó ellenőrzési ponthoz, azaz vissza a kegytemplomhoz, hogy lezárhassuk a mai napi túránkat. A célba érést követő kis csemege parti, majd beszélgetések, élménycserék után, mindenki hazafelé vette az útját, a jól megérdemelt fürdő és pihenő felé.

 

A lényeg..

Könnyű túrának indult, majd egyre nehezült, helyenként bokáig sárban-vízben gázolva. Azt hiszem ez a túra valódi arca, amit én nagyon szeretek.

Összegezve a mai napot, úgy gondolom, egy újabb lépést tettünk az egészségünk érdekében, s megint sok érdekességet tudtunk meg, ezen felül mintegy bónuszként a Baranyai-Dombság színes világába is bepillanthattunk, megannyi apró és nagyobb csodával találkozva.

Köszönet a szervezőknek a hihetetlen munkáért és a résztvevőknek is a teljesítményért és a jó hangulatért, Évinek a túravezetésért, s mindenkinek aki hozzájárult ennek a napnak a sikeréhez.

 

 

Fotó: hicza