Folytatódik a “sárgaság”, avagy a Sárga túrások újra megindultak. 3.rész.

Minden kezdet nehéz, tartja a mondás, de néha a folytatás is annak tűnik. A túrázás is olyan mint a lendkerekes autó, ha megáll, egy nagyobb lelkesedéssel újra kell indítani és onnan már lendületből megy tovább.

Az előkészületek

A kora reggelre tervezett “napfelkelős” indulás egészen addig jól hangzott, míg ki nem derült, hogy számomra ez a rész előtt pihenni nem lesz módon, az előző esti alvás, munka miatt ugrott. Pontosabban a péntek reggeli kelés után szombaton hajnalban hazaérve a fürdés és a szokásos készülődés után indulhattam is a gyülekezőhelyre, a pécsi buszállomásra. Tehát az alvás ugrott, a kávé otthon maradt a nagy sürgölődésben, így némi energiaszelettel és egy üveg sportitallal belevetettem magam a sűrűjébe.

Indulhatunk?

Buszra pattanva, na jó inkább felmászva, megkezdődött a Mecsek Egyesülettel folytatott Baranyai Sárga túra harmadik szakasza. Pécsváradi átszállással megcéloztuk az Erdősmároki elágazás, s a buszból élvezhettük volna a napfelkelte kelő sugarait, amit a buszunk piszkos, akarom mondani “természetes szűrővel” ellátott ablakain keresztül, tompa neonlámpa fényét produkálta. A rövid, de annál rázósabb utunk végállomása az előző rész végpontja volt, ahol bevártuk a szélrózsa több irányából érkező társakat.

A túraleírás

Útvonal: Erdősmároki elágazás – Szabari-erdő – Fülemüle-domb – Himesházi-sarok – János-hegy – Rózsa-domb – Török-sánc – Nagy-fa – Szent Anna-kápolna – Görcsönydoboka – Keresztelő Szent János templom romja – Sombereki-horgásztó –Somberek

Normál túra. Táv:  17 km. Szintemelkedés:  120 m. Az előző napi esőzések miatt a kamásli viselése erősen ajánlott.

Túravezető: Ruzsinszky András

Vágjunk bele

Indulás után nem sokkal egy vizes füves árkon át bevetettük magunkat a Szabari erdőbe. A tavalyi avar miatt kellemes volt a járás az erdei úton, bár ez a kényeztető érzés, hamar alábbhagyott mikor kiértünk a madárdalos erdőből. A túra nagy része szántóföldek mellett haladt, s ennek megfelelően a földutak úti emlékként sárdarabokat ragasztottak a túrázók cipőjére. Jó lesz, jó lesz mondogattam, és úgy is lett, a túrázók védőszentje gyönyörű idő biztosított nekünk. A csapat kisebb létszáma valószínűleg a sáros úton való nehezebb haladás miatt lehetett, vagy a már meginduló kerti munkák tartották vissza a korábbi túratársakat. Ám kiváltságos helyzetünket nem csak a a jó idő biztosította, hanem az a tény is vezetőnk Andráson kívül még két egyesületi túravezető is jelen volt csapatunkban, így a túra információs ellátottsága igen magas szintű volt.

Az út

Mivel utunk szántóföldek között vezetett, a Baranyai dombság teljes színvilága elénk tárult, a zöld és a barna összes árnyalatával. Üde látvány a bevetett táblák sokszínűsége, a remek időnek köszönhetően messzire ellátva gyönyörködtünk nem csak a Kelet-Mecsek szépségében, de a Horvátországi Báni-hegyekig is elláthattunk. Az első pihenőig jókedvűen menetelt a csapat, a sárosabb út miatt sem ágált senki, igaz a túrázok ezt eleve bekalkulálják, így senkit nem ért meglepetés.

Pihenni is kell…

Az első pihenő a “Nagy fa” volt, Ahol a társaság megpihenve némi elemózsiával tuningolta magát fel a folytatásra. A közel másfél évszázados fa minden túrázónak árnyékot nyújtott, s rendezett környezet felüdülés volt a közeli önkényes szemétlerakó látványa után. Mivel a “Szemetet lerakni Tilos” tábla úgy látszik hatástalan maradt, így eszembe jutott egy felirat, “Mivel az állatok a nem szemetelnek, kéretik a természetben állat módjára viselkedni”.

Értékörzés

Szépen művelt szőlők mellet haladva jutottunk be Görcsönydobokára. Mint oly sok esetben itt is, a korábbi Cseledoboka és Cselegörcsöny 1944-es egyesülése után lett Görcsönydoboka. Elhaladtunk a Szent Anna-kápolna mellett is a település hosszú utcáján a régi görcsönyi részen parkosított környezetben álló Szent Flórián tiszteletére szentelt templom felé. Átkelve a történelemből ismert Csele-patakon, egy elhagyott pincesor melletti szurdokban megyünk tovább. A Horpács-patak völgyében az újonnan kijelölt, Biki Endre Gábor munkája nyomán felfestett sárga jelzésű turistaúton távozunk a völgyi úton árpatáblák mellett.  ,egy lekaszálták úton feljutva a Keresztelő Szent János templomromhoz.

Itt újabb pihenőt tartottunk, mikor Csoboth Tamás polgármester jelent meg, hiszen érkezésünkre már több napja készültek. A polgármester mindenkivel kezet fogva üdvözölt minket, majd a köszöntő után az önkormányzat és az egyesület közös értékmentő munkájáról mesélt. Bár egy kihelyezett tablón minden információt megkaphatunk a romról, Endre egy kis élőszavas támogatást nyújtott.

Úton a következő faluig

A romtól lefelé, lekaszált úton haladhatunk átkelve egy kőhídon az újabb pihenő megállóig, a Sombereki-horgásztó partján található Szálka büféhez. Kulturált környezetben történő felfrissülés után egy fasorban közelítettük meg az elhagyott régi temetőt. Érdekes látványt nyújtott ahogy a temetőben némelyik régi sírkövön úrrá lett az enyészet, s bár már nem használják, időről időre rendbe teszik.. Innen percek alatt beértünk Somberek központjába ahol Michelisz Ferenc és Michelisz Balázs fogadják csoportunkat.

Végállomás, kiszállás….

Az idő rövidsége miatt Feribá egy gyors, de annál tartalmasabb ismertetőt tartott nekünk, majd megköszönve a szíveslátást és a település múltját-jelenét ismertető bemutatót, elsétáltunk a hazainduló buszunk megállójához.  Jóleső érzéssel zárhatjuk ezt a túrát is, újabb élményekkel és tudással gazdagodva térhetünk haza a megérdemelt pihenőre. Csak most gondolkodtam el rajta, hogy már másfél napja nem aludtam, ennek ellenére igazán jól érzem magam.

Köszönöm neked ezt, Túra!

Folytatjuk….

Az előző részek elérhetősége:

Első rész.

Második rész.

Fotó: WyattDesign

Galéria