Nyugdíjazó túra a Mecsekben

Pécs egyik látványossága, az Állatkert, sok túra kiindulópontja. Így esett az én választásom is erre az ikonikus helyre, mint a túrám képzeletbeli startvonalára.

A történet vége

Ez a történet egy a Mecseket sokszor körbejárt cipő nyugdíjazásáról szó, azaz a szeretett Salomon Campside csukám utolsó hosszabb útjáról. Hogy mennyi lehet benne, már talán meg sem tudom mondani, de biztos több mint párezer km. S megjárta a hazai hegyeken kívűl Szlovéniát, Ausztriát, Olaszországot és még Franciaországba is eljutott.

Útvonal: Állatkert – Dömörkapu – Kantavár – Rábay fa – Melegmányi völgy – Petnyák – Nagy Mélyvölgy – Kőlyuk – Zsidó völgy – Büdös víz – Lapis – Állatkert

Lódulj..

Jó időt ígértek mára, ezért menni kell, még akkor is ha az ablakon kinézve bólogatnak a fák. Nem baj, majd kialakul. Rétegesen felöltözni, cipőt megdicsérni, ez lesz a nyugdíjba menetele. Az állatkert parkolójába magányosan áldogált egy autó, barátkozni melléálltam. Úgy néz ki nem sok túrázó lesz, a szél is fúj, nem baj, legalább nem lépnek a lábomra.Ez így is lett, aRábay fáig talán ha két emberrel találkoztam. Közben hol melegem volt, hol meg fáztam, a réteges öltözetnek köszönhetően, szinte mindig volt valami bajom. Két kilóméter után, a lábaim közölték, akár be is fejezhetjük, szép volt, elég volt. Nesze neked ülő foglalkozás. Nem baj majd megszokjátok.

Tavasz van

Az állatkert mellett elhaladva a bölényeknél épp családi perpatvar volt kialakulóban. Gyorsan továbbállok a sárga virágözönű fák között. Már a virágok is mutatják, itt a tavasz, majd beljebb az erdőbe már a jellegzetes hagymaillat és a föld zöld takarója vár. Na meg a fakitermelők, mert ki tudja miért, pont a hét végén kell dolgozniuk serényen. Persze nem az útakadályokat hárítják el, hanem csak a túrautakat zárják le, mert ez most a legfontosabb számukra. Igaz itt-ott járhatatlan lesz az út, de erre most senki nem figyel, elvégre a túrázásban a mászás is benne van.

Melegmány az örök

A völgy felé haladva már csapatokba verődve sorjáznak a túrakedvelők. Na meg apuka a két kislányával. Egy víznyelőnél a kisebbik kislány megkérdi az apját –

-Lemehetek?

-Persze. – jön a válasz.

-Az alján van egy hangyász aki megeszi azt aki lemegy!

Ez igaz? – hangzik a kétségbeesett kérdés

Nem!- feleli az apa

Igen! – feleli a nagyobbik lány

Sajnos a patak forráshiányos mint a kisvállalkozások, alig csordogálva jelzi csak korábbi útját a víznek. Csak egy csepegő fal van talpon e vidéken, sehol a zubogó-robogó erős sodrású patak, meg  vizesés. Néhány medvehagyma szedő között sorjázok, s nem kis meglepetésre rég látott ismerős tűnik fel egy kis csoportban.  a természetszerelmesek nem tudják kihagyni ezt az időt, ott kell lenni, kint  a hegyen, hogy érezzük, még él a világunk.

A nehezebb rész

A Petnyákon át már elmaradtak a hobbisták, errefelé már kevesebben merészkednek, pedig pont itt az igazi az erdő. A vízhiányos időben könnyebben lehet haladni a patakmederben is, csak a bedőlt fákat kell kerülgetni. A vágható csendet csak a madarak éneke töri meg, mintha csak enged üdvözölnének. És lehet hogy tényleg.

A tizenkettedik kilóméternél a jobb vádlim jelezte, szeretne, itt és most egy rendkívűl hosszú szünetet tartani. Nem állok meg, majd változik ez idővel. Így is lett, mert a következő két kilóméter után már a bal vádlim is követelte a pihenőt. Hát igen, az egész heti ücsörgés nem tesz túl jót a szervezetnek. A tizenötösnél már semmi nem jelezte a pihenő szükségét, így zavartalanul haladhattam. A Zsidó-völgyet elhagyva a terep már csak nyomokban tartalmaz emelkedőket, és az idő is olyan melegre fordult, hogy ideje  megszaporázni a lépteket. Alaposan bemelegedtem. mivel a rétegeket nem cserélgettem időben, hanem csak hagytam mint egy szauna övet, legyen meg az akarata.

A végállomás

Az elégetett kalória megtette hartását, s a beépített szaunám megtette hatását, csatakosra izzadtam, s már csak a jótékony zuhany lebegett lelki szemeim előtt. Mire visszaértem az állatbörtönhöz,már dugig voltak a parkolók, meg az utak szegélye is autókkal.

Emlékszem a cipő vásárlásra, amikor az eladó kedvesen közölte, a cipőt be kell járatni, s csak rövidebb túrákat szabad benne tenni az első öt-hat alkalommal. Huszonkilenc km volt az első út, s most húsz az utolsó, de ahogy akkor is, most is kényelmes, jól tart, s mintha ráöntötték volna a lábra. Nem is azért megy nyugdíjba, mert már nem bírja a túrázást, hanem a tisztelet jeleként.

Köszönöm a kitartó munkádat.

Közepesen nehéz túra, nehéz szakaszokkal, így gyermekeknek 14év felett javasolt. 1-1,5 literes folyadék igény. A teljes táv:20,8km. Szintemelkedés 385m

Tipp. Akkor választasz jól cipőt, ha a cipő  tipusának megfelelő zoknival próbálsz, úgy hogy teljesen előre tolod a lábad és hátul a mutató ujjadat be tudd dugni. Így mindig lesz elég mozgástere a láb duzzadásának, s nem fog szorítani.

Galéria

Fotó: hicza