Váratlan utazás 2 rész.

Amikor valami addig szokatlan és újjal kerülünk kapcsolatba, ami az ingerek széles spektrumán mozognak, mindig jóleső fáradtsággal bújunk ágyba, hogy reggel friss erővel vessük magunkat az élményekbe.

A második nap

Az esti ismerkedési iszogatás okozta szalonspicc jótékony hatással volt a tenger hullámzásának enyhítésére, így aránylag könnyen ébredtem. A szmogos városi levegőhöz képest a tengeri már-már harapható, tiszta és a sótól kitisztulnak a légutak. A napfelkelte beragyogja a partot, aranyszínűek lesznek a falak, még csend van, alszik a kikötő, csendesek a hajók.

Kikötői csendélet – Biograd na Moru

A csend kézzel fogható, ilyenkor kell menni fürödni, mikor még szabad a fürdő, s a kulturált körülmények szerethetővé teszik a helyet. Csak egy zöld ruhás “kabinos” sütkérezik a reggeli sugarakban. Nem mozdul, minek is tenné, hiszen senki nem zavarja nyugalmát, ahogy én sem.  Visszatérve már készülődik a legénység a reggeli készítéséhez, hogy mielőbb kihajózhassunk. Az elmaradhatatlan KV és a pazar reggeli (jó tudni, hogy tele a hajó éléskamrája) után rövid megbeszélés a napi útvonalról, feladatokról és lehetőségekről.

Mindenki a helyére! Indulás!

A napi terv néhány órás hajóút egy csendes öbölig, ahol lehet fürödni, drónt reptetni, vagy a jó levegőn napozva elmélkedni, hogy milyen sanyarú sorsa van a tenger mellett élőknek. Azt azért érdekes volt látni, hogy ők sokkal jobban tudják, mi az “elég” valamiből, s hogy a szükségesnél több nem kell. Kiegyensúlyozottabbak, mint a városi emberek, akiknél a vagyon az értékmérő. S talán pont ezért vidámabbak, vendégszeretőbbek, s nagyobb toleranciával viseltetnek mások iránt. Velünk szemben legalábbis ez érezhető volt.

Kihajózunk a kikötőből, de szél híján a motorra hagyatkozunk. Szól a zene, csorog a sör, elindul lassan az oldódás. Megszólalnak az első érthetően kissé bátortalan énekhangok. Ez nem az X-factor, ez rögtön látszik-hallatszik, de ez most senkit nem érdekelt.

A társaság szolidan szórakozott, majdnem egy korosztályként jól megértve egymást. Kívánni se lehet jobbat. A kapitányunk Badits Gaszton vezényletével megkezdtük a vitorlás lét elemeinek elsajátítását.

Suhanunk a vízen, hullámok alig vannak, sima a víztükör, élvezzük a napot, magunk mögött hagyva a városok zaját. Ezt meg lehetne szokni.

Csendes pihi

Pasman szigeten a Landin öbölben már vannak , mikor leparkolunk a hajóval, s a csapat megindult, ki fürödni, ki drónt reptetni, és van aki csak csendesen piheg. A víz olyan tiszta,hogy látni az alját, sehol egy cápa, delfin vagy egyéb vízi szörny. A lazulás végeztével elindulunk az esti kikötési helyünkre Otok Iz kikötőjébe, ahol megint egy pazar vacsora vár bennünket. A kapitányunk, aki persze itt is ismer mindenkit, jót tett a kiszolgálásnak, kimondottam jó volt a vacsi hangulata. A változatos ételek sora burjánzott az asztalon, s megint nem figyeltünk a kilók szaporodására.

Ahogy fogy az étel, úgy csendesedik a társaság, majd lassan összeszedjük magunkat és ki ki elmegy a dolgára, ki lejelentkezik az otthoniaknál, ki csak csendesen beszélget a taton a még ébren lévőkkel. Csendes kikötő, csendes álom….

Reggel új nap virrad, új feladatok, új kihívások és új élmények várnak.

Egy kis összefoglaló videó Vészits István  drónjából….      :

 

A cikk első része itt található 

Folytatódik…

Fotó, videó: Hicz Attila, Vészits István Börzsei Lajos