Remény a tavaszra…

Egész szürke héten azt várja az ember, hogy két fénybe burkolt napon megválthassa a világot. Végre itt a hétvége és útnak indulhatok, bár a beígért tíz fokból jó ha kettő van, de azért nem esek kétségbe.

Újra úton

Több célja volt a mai kis túrának, leginkább hogy megmozgassam a lábaimat, hogy bevásárláskor ne nyikorogjanak az ízületeim a boltban. Emellett ki szerettem volna próbálni egy objektívet, melyet kizárólag kirándulásra használnék, tehát egy strapa cuccról van szó, de hogy megalkossam a ” Hajnali fény a Kökényi templom tetején” című alkotást, lekéstem a kései indulással. Ráadásul a nap sem sütött, így meglehetősen nehéz lett volna összehozni a képet. Végül de nem utolsó sorban, elkezdtük tesztelni a Természetjáró új applikációját.

Cél a Malomvölgyi tó, az örök, az állandó, amire mindig lehet számítani.

Messze az ideálistól

Bár mindenki ‘csodaszép’ képeket szeretne fotózni, de ehhez a fényviszonyok nem mindig járulnak hozzá, ez így volt most is, szürke fátyol borít mindent,  szomorú fakó világot látunk. Majd visszajövök a kék órában. Ezért is várom annyira a tavaszt, mikor kinyílnak a színek, s tarka lesz a világ.

Persze nem csak ettől nem szép ez a kirándulás, egyéb körülmények is hozzájárultak a lehangoló túrához. A levelek hiánya utat enged a kíváncsi szemeknek az erdős-bozótos belsejébe, így a hirtelen jött ‘folyó ügyek’ intézése, még a pasiknak is nem kis nehézségbe ütközik. Igen, tudom, a tó körül van néhány funkcionális helyiség, de azok állapota….

Akad azonban pár hely, hol el lehet tűnni a szem elöl, de azt meg a helyi partizánok elaknásították, s hacsak nem akarsz félórát pucolni a cipőd, gyorsan odébbállsz.

De nem csak ennyi hozadéka van a ‘természetjárásnak’ hanem a lomb híján jól látható eldobált szemetek. Láttam egy csomagot egy fán, de inkább nem is vagyok kíváncsi hogy mi lehet benne.

No, itt meg a kreatív környezetszennyezők is dolgoztak egy kicsit, bár ezzel nem dobják fel a hely hangulatát. Ha ezen is túltesszük magunkat, már csak a helyenként sáros út lehet bosszantó.

 

A szépség is előkerül

A kacsák is kezdenek felengedni a dermedésből, úszkálva, fürdőzve várják a természet megújulását. Erre még a nap is megpróbál kisütni, de nem túl nagy az igyekezet. A gép is előkerül, bár otthon fel akartam tenni egy sky szűrőt de aki már költözött az tudja hogy egy ilyen ceremónia után, ugyan minden megvan, csak senki nem tudja, hogy hol…..

A rendmániások ilyenkor izgulnak rá a kérdésre, mivel “rend a lelke mindennek”, de hát a zseni uralkodik a káoszon.

És én is el vagyok a kupival…

Az objektív védelméről egy UV szűrő gondoskodik, hát ha megtámadnak a homokvárból. Apropó vár, a játszótér rendesen fel van túrva, s aligha a renitens kölykök akciója volt. Inkább az erdőlakók, akiket nem túl könnyű lencsevégre kapni, legfeljebb ha beköltöznék egy napra a lurkók részére fenntartott gyerekvárba.

Látnivaló híján tovább haladok a tó mentén, mikor kopogásra figyelek fel. Megállok, hogy lefotózzam az erdei barkácsolót, de abbahagyja a forgácsolást, s a szemem hiába meresztem, nem látom sehol a kis piros gatyáját. Biztos túlsúlyos, és azért nem szereti a fényképezést.

Tovább indulok, tovább folyik a kopácsolás. Na meg állj csak!

 

Itt a vége…

a természetjáró új applikációját tesztelve, úgy gondolom, jó kis progi lesz mindenki számára aki a természetet így vagy úgy, de kedveli.

Most első lépésként az útvonal rögzítése volt soron, ami jól vizsgázott. Részletes a térkép, jó a vonalvezetés, menti a legfontosabb infókat, mint az út hossza, szintemelkedés, menetidő, összidő, átlagsebesség, legnagyobb sebesség. Mutat szintprofilt és kezdőpont koordinátát, és még jó néhány hasznos ‘ficsőr’ van mellette, mint a kezdőpontra navigálást. Az útvonalat névvel ellátva mentheted el és oszthatod meg másokkal.

Androidra itt  a link.

Könnyű túra, akár gyerekekkel is, a legnagyobb nehézséget a néhol saras út jelenti.

Túracipő ajánlott, folyadékpótlásról gondoskodni kell.