Hol van már a tavalyi hó?

Míg élvezzük a nyár melegét, az ősz szépségét, a könnyű ruházat kényelmét, eszünkbe se jut , hogy hol van már a tavalyi hó….

Hol?

hát itt….

Sokak álma nem teljesült amikor hómentes karácsonyra ébredt, s az időjárás azóta sem volt kegyes hozzájuk.

A kérdésre válaszolva, itt van a tavalyi hó, egy kis emlékeztető formájában, kibővített  túra a Mecseki Rotary körsétányon indulva.

A friss ropogós hóban lépdelve, élvezve a csendet, melyet csak léptem zaja tör meg, hihetetlen élmény. A hűvösebb oldalon indulva, csak elvétve találkozhatunk természetjáróval, pedig itt elkerülve a „népszerű” tubesi forgalmat lehet élvezni a téli erdő adta nyugalmat. A háborítatlan természet szépsége megkapó, magával ragadó s meg-megállva elcsodálkozok, hogy milyen egyszerűen ki lehet szakadni a nagyvárosi rohanásból, s milyen könnyű elfeledni a mindennapos rohanást.

A nap hét ágra süt, a levegő egy kicsit fagyos, szinte harapni lehet. Körülöttem megannyi jégszobor és az enyhe szélben lengedező kristálycsillár csillog.

Ez a kis túra emlékeztet a „Leó emléktúra” havas élményére, ami egy barátunk kutyájáról szól, aki évekkel ezelőtt szenteste lógott meg a mecseki otthonából, s aki után bejártuk a Tubesek területét. Egy hét után lett meg, és egész jól viselte magát kerek éven keresztül, amikor is újra szentestén tűnt el. Így hát ha havas a Mecsek, akkor karácsony első napján bejárjuk a Tubeseket, hogy emlékezzünk, az azóta már az örök vadászmezőkön sétáló pumira.

Ez a kis 10km-es túra után igazán jólesik egy forró fürdő, s egy pohár tea vagy netán forralt bor.

Egészségünkre!