Február második fele

A viszonylag enyhe idő reménnyel töltött el, hogy ebben a hónapban meg lesz a hőn áhított limit. Az üveggolyót elértük, de a távolság nem jött vele, ellenben rengeteg szép emlék fűződik a hónap második felének túráihoz. A már már szokásos Malomvölgyi tókerülő mellett megcsodálhattuk a nyiladozó Melegmányi-völgyet is, amely még nem vette fel zöld ruháját, csak a kopottas őszi-téli kollekciót hordta.

De így is szép volt, a források és a patakok bővizűek, a Melegmányi völgyben szépek a vízesések, a tufalépcsőkön rajzolgatták útjukat, miközben a Petnyákon áthaladva a patakmeder melletti ösvény vízben volt, emiatt többször át kellett kelni a vízen oda-vissza. Jól jön a vízálló cipő, vagy a derékig érő horgászcsizma.
A medvehagyma korán jött az idén, hogy zöldbe vonva a tájat, már a tavaszt várja a Mecsek. Ebbe a részbe még belefért az Óbánya – Kisújbánya kistúra is, aminek fontos állomása a Kisújbányai Klumpás konyha, ezt ki nem hagynánk semmiképp, s ha valaki erre jár feltétlen menjen el egy kenyérlángosra, de nekem a palacsinta is etalonnak számít.

Az elszámolásnál már/mégcsak 143km a havi teljesítmény. Kevés, még mindig kevés a cél eléréséhez, ráadásul a januári lemaradást is be kell hozni.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.